Bocsánat a gyenge cím miatt, jelenleg jobb nem jutott eszembe...
Üdv mindenkinek!
Tudom, ismét sikerült egy csomó ideig hanyagolnom a blogot, de ez van. Jelenlegi nyaram meglehetősen ingerszegényre sikeredett, és nem igazán láttam értelmét a bejegyzések faragásának, illetve örültem, hogy végre nem kell többoldalas irományokat gyártanom, de erről még később.
Amennyiben sikeresen rosszul tévedek, blogom indulása '09 szeptemberének ezen időszakára rakható, és bizonyos fokig ez az oka annak, hogy most szánom rá magamat a frissítésre, hiszen jelzi, hogy blogom sikeresen "túlélte" első évét...
Mint az a legelső bejegyzésemből is kitűnt, annak születése 'Pestre való felköltözésem után történt, és el is érkeztünk a második tényezőhöz. Nevezetesen a mai napon költöztem ismét vissza a nagyszerű Bethlen Gábor kollégiumba, és jövendőbeli lakótársaimról ugyanúgy nem rendelkezem információval, mint tavaly.
És ha már annyira benne vagyunk az évfordulósdiba, az ember ha belegondol, szeptember 5-6-ról semmilyen különösebb esemény nem jut eszébe, pedig azért a Wikipedia információi szerint történtek események (5., 6. "Nagy Péter orosz cár adót vet ki a szakállakra.", na ez szerény véleményem szerint speciel priceless).
Node a nagy évfordulásokat lezárva, rá is térnék a tárgyra. Úgy döntöttem nevezetesen, hogy megpróbálom néhány sorban összefoglalni ennek az "ingerszegény" nyárnak a főbb mozzanatait, eseményeit.
De még mielőtt nekiesnék, mint Szergej a vodkásüvegnek (hmmm... milyen rég ittam már vodkát...!), szeretném leszögezni, hogy számomra a "nyár" igazándiból júliussal kezdődött. Bár tudom, ez se meterológiai-, se naptári szempontból sem igazán értelmezhető, viszont, néhány károlisnak, illetve talán néhány egyéb egyetemistának viszont nagyon is. Júliusra sikerült ugyanis végleg lezárni a második félév vizsgaidőszakát, ami számomra meglehetősen hosszúnak tűnt ("nem akart meghalni" mondhatni). Szinte még mindig hallom jogász lakótársaim "elismerő" szavait ("hogy rohadnál meg" és társai) amikor közöltem velük, nem megyek tanulóba, számomra a csata véget ért (furcsa, hogy a nyár elejéről milyen "éles" emlékeim vannak, a közepéről, illetve végéről, pedig csak homályosak). Ezt követően hamarosan haza is költöztem a család segítségével. De ha már ott voltunk, hugicám kibulizta, hogy megtekintsük a Tropicariumot is, illteve megcsodáltuk többször is (én legalábbis biztosan) azokat a síneket melyen közlekedni szoktam...:P (igen, a vonatból általában nem látni a síneket, amin halad). Az előbbi helyet egyébként bátran ajánlom mindenkinek, még azoknak is akik nem készülnek tengerbiológusnak, ugyanis meglehetősen látványos. Igaz kicsit hiányoltam a skorpiót (ONE VISION, ONE PURPOSE! PEACE THROUGH POWER!!!; furcsa egyébként, hogy elsőre nem ez ugrott be...).
A hazaköltözésem hetén egyből következett a dobai bucsu, ami azért volt furcsa, mert ritkán szokott július 4-5-re esni, így viszont nem maradtam le róla. Nem mintha olyan sok dolog történt volna amúgy is, inkább a vele járó családi összejövetel ad jelentőséget az eseménynek.
A következő hétvége szintén egész érdekesre sikeredett. Egyrészt azért, mert egyik szaktársam, Ágnes, összejövetelt szervezett szombat estére, másrészt anyus meg össznépi grillezést szervezett aznap délutánra. Felmerülhet, hol itt a probléma... Nos az egészen aprócska bökkenő a Pestig tartó utazás volt, ami még szerencsésebb esetben is minimum 2,5 óra. Mivel megvártam a közös vacsorát, sikerült tetemes mennyiségű "lemaradást" összehoznom, és kis híján lekésnem a vonatot, ami szerencsére nem következett be. De kalandom itt nem ért véget, egyrészt, mert a magyar álló vasutak sikeresen hozták a szerencsétlenebbik esetet, másrészt miután megtaláltam a tetthelyet alig tudtam bejutni, de gondoltam most az egyszer az életben igenis a sarkamra állok, és ha kell könyökölök a csengőn egész éjjel... Végül aztán megérte tartani a frontot, odabennt "érzékelték" az általam keltett zavart az erőben, így beengedtek. A félévzáró amúgy nem volt rossz, igaz mira odaértem, némelyek már csöppet ittasak voltak, a "gyengusznak" is volt már lakója (azt azért hozzá teszem, annyira senki sem volt tajt-részeg). Szerencsére viszont Moxie hozta magával vízipipáját, és mivel ő már fogyasztott, annak kezelése rám hárult, és egy olyan buli meg hogy is lehetne rossz, ha van pipa :-) (ha jól emlékszem, Brigi meg is jegyezte milyen "szenvedélyesen" pipázok). Szóval nem volt rossz a míting, bár az alvás hiányát másnap a vonaton elég komolyan érzékeltem már, hazatértem után, pedig egy érett, teljesen kifejlődött zsák krumpli vitalitásával dőltem az ágyba...
És ezt követően köd... Jó darabig nem rémlik semmi említésre méltó, sőt, őszintén szólva, arra sem emlékszem mivel ütöttem el az időt... Bár gondolom a szokásos dolgokkal: somlómeló, punnyadás, Lock on (ha már LOMAC-ozunk, sikerült a nyáron letennem a Szu.27-est, és a Mig-29-est, anélkül, hogy módszeresen puzzlét csináltam volna a "földi személyzetnek").
A következő fontos esemény talán a veszprémfalvi "úzé" volt. Sajnálatos módon ezen Nándorunk nem tudott részt venni, sőt én és József sem a "csordával" tartottunk, hanem egy korábbi időpontban tettük meg a kötelező vizitet. Azért így is akadtak érdekes dolgok, például sikerült magamat kaja ügyileg túlkalkulálni, illetve majdnem mormonok lettünk. Amit még sajnálok, hogy a szombati Hollywoodoo-ról sikeresen lemaradtam, főleg hogy ingyenes lett volna (de legalább a Kistehén-melankólikusra odaértünk, és volt PUFFF!!!). És őszintén be kell valljam, ha ennek a nyárnak "cognoment" (gúnynevet) kéne adnom, akkor ezt a "lemaradások nyarára" keresztelném, részben ezért, de bővebben lejjebb...
A hét következő programja a Dobán megrendezésre kerülő Somló hangja fesztivál volt, de erről már értekeztem, most nem kívánom magamat ismételni.
Ezt követte a meszelés, néhány szobánkban a fal borítása "rebootolva" lett (ha már infós voltam); én naív hülye meg mindenféle edzésprogramot terveztem magamnak... Csak hát úgy elég nehéz felülést végezni, vagy 'fekvőt nyomni, ha az ember ölébe egy ruhásszekrény-, fején egy tányérkészlet, bal kezében pedig egy fél könyvtár található... Bár futni azért még eljárhattam volna...:P
Valamikor ennek az időszaknak a magasságában következett be a '10-es kecskeméti repülőnap, amiről szintén sikerült lemaradnom, javarészt önhibámból (akit esetleg érdekelne itt egy egész jó összefoglaló). Ezt két okból is sajnálom. Egyrészt: LEMARADTAM AZ UKRÁN FLANKERRŐL!!! ÁÁÁÁ!!!! Másrészt, igen nagy valószínűséggel ez volt a magyar felségjelzéssel rendelkező Fulcrumok utolsó nyilvános repülése...
Ami még fontos volt a nyáron, az a Pécsi nyaralásunk volt. Már alapból jól kezdődött a dolog, ugyanis az indulás előtti napon beszerveztem Józsefet egy ajkai sörözésbe. Hogy az a továris koktél sok volt-e vagy sem, nem tudom megítélni, minden esetre sikeresen eláztunk...és NEM az alkohol miatt. De hát ez van, ha az ember felhőszakadásban indul mondjuk, bárhová...
A nyaralás helyszíne amúgy Pécs volt, és azt kell mondjam, sikkasztások, elcsalások, ide, vagy oda, a belváros kifejezetten jól néz ki, nekünk legalábbis kifejezetten tettszett. Pécs nevezetességein kívül jártunk még Villányban bort kostolni, Harkányban strandolni (illetve itt Bikini koncerten is voltunk), valamint jártunk Pécsváradon is. Ez azért volt fontos, mert így jutott tudomásomra, hogy Pécs mellett katonai hagyományőrzők találkozója volt, és bár javarészt arról is sikerült lemaradnom, legalább végignézhettem, ahogy a fél szovjet-, és amerikai "hadsereg", illetve a wehrmacht felvonul Pécs utcáin, valamint a Kubos képem is ott készült (iwiwen, amin az a bazi nagy tankos, lánctalpasos, rakétás izé van mögöttem). A programok között találtam néhány érdekeset, bár így utólag belegondolva, a Zamárdiban leszűrt tapasztalatokat figyelembe véve, a fegyver szét-, és összeszerelő versenyre nem biztos, hogy neveztem volna (kellett nekem az AK tokfedelét birizgálni.... bár valahol el is kell kezdeni...).
A helyi Árkád könyvesboltjából pedig sikerült beszereznem Dalton Trumbo, Johnny háborúja című könyvét, ami után már régóta nyomoztam. Ezt pusztán azért emelem ki, mert a műnek szeretnék egy teljes bejegyzést szentelni.
Hazafele megálltunk Zamárdiban is, ahol sikerült végre napszemüveget vadásznom magamnak, illetve sikerült megtekintenem az ottani haditechnikai parkot is, ami szintén nagyon jó volt. A kiállított járművek kifejezetten jó állapotban vannak (repülőeszközöket leszámítva), és a tulaj elmondása szerint mindegyikük vezethető állapotban van, igaz a "tankozásról" anyagi okok miatt lemaradtam. Amit kicsit sajnálok, hogy nincs semmilyen ismertető a kiállított járművekről, így nem árt, ha az ember legalább visz valakit magával (khm..) aki kicsit konyít ezekhez a járgányokhoz (azért kiváncsi lettem volna, mit tud az a helyes kis hölgyemény, aki megkért, hogy fényképezzem le sisakostul, barátostul a jó öreg Hind előtt... amúgy egy "profibb" bemutató a parkról itt olvasható).
De az a nap nem ért ott véget, ugyanis nem egyenest haza, hanem Ajkára mentünk, ahol is találkozóm volt a haverokkal. Meg kell mondjam, szerintem ránk fért már ez a míting, jóformán nem is söröztünk a nyáron, Nándorral és Gabesszal pedig szinte 1000 éve nem találkoztam. Remélem az osztálytalálkozóra is sikerül mindegyikünknek eljönni, a majám még "megbocsátaná" :-).
Nos, tudom, hogy hosszú lett az irományom (igaz itt-ott lecsíptem mondandómból), remélem azért még az "emészthető" kategóriában benne van, és ha megbocsáltatok, most nem írnék mindenféle hangzatos "outro"-kat.
Éjfél van, én meg álmos vagyok...
Szóval bocsánat az esetleges helyesírási hibákért, minden jót mindenkinek, vigyázzatok magatokra, és mentsetek a vízből katicákat!
Üdv:
Petya
2010. szeptember 5., vasárnap
2010. július 25., vasárnap
Bejegyzés 008 // (S)OMLÓ hangja
avagy...
The Sound of Somló
vagyis...
(Be)képzelt riport egy falusi fesztiválról
másnéven...
Találjunk ki sok hülye alcímet, bízva benne, hogy hátha vicces lesz, pedig nemis...
The Sound of Somló
vagyis...
(Be)képzelt riport egy falusi fesztiválról
másnéven...
Találjunk ki sok hülye alcímet, bízva benne, hogy hátha vicces lesz, pedig nemis...
Requested by: József
Szerintem mindenki nagyon jól tudja miről fog szólni ez a bejegyzés, úgyhogy a sok általános rizsát egy huszáros vágással átugorva, jöjjön némi előzménytörténet...
Az egész úgy kezdődött, hogy én és József a Veszprémi uz-n punnyadtunk, (azt nem tudom belőni sajnos, hogy a PUFF-ogás előtt, alatt, vagy után) amikor is elpanaszoltam, mennyire kár, hogy szombaton nem lehetek itt. Egyrészt akkor érkeznek a többiek is, másrészt, ha sikerült nem elnéznem a programot, akkor lépett fel a Hollywoodoo, méghozzá nem is a fizetős színpadon, de hát ez van, a meszelésre is fel kell készülni, ráadásul anyus is lefoglalta azt az időpontot, mondván jó lenne kinézni a Somló hangja fesztiválra. Ekkor kért meg rá, hogy írjak egy rövid beszámolót az idén másodjára megrendezésre kerülő eseményről.
Annyit azonban előrebocsáltanék, hogy teljes körű ismertetést nem tudok nyújtani, mivel csak két alkalommal voltam kinn, így inkább tapasztalataimat, első benyomásaimat vetném monitorra, illetve a megtekinthető programokról, helyszínről egész jó leírásokat lehet találni a www.somlohangja.com weblapon.
Néhány szót a helyszínről. A fesztivál maga a dobai Erdődy kastély, mondjuk úgy, lábainál került megrendezésre, éppen ezért roppant könnyű odatalálni. Ha jól tudom minden Dobán megforduló busz megáll ott, gyakorlatilag csak le kell szállni, és ott is van az ember. Ha másmilyen közlekedési módot választ az ember, akkor sincs túl nagy baj, könnyen oda lehet találni, bár szerintem a honlapon található térképen a kastélyt sikerült párszáz méterrel "arrábbrakni".
Őszintén szólva én kicsit furcsállom hogy ide került a fesztivál, hiszen a kastély még mindig szanatóriumként funkcionál, és nincs annyira távol színpadoktól, hogy a hangzavarrá "korcsosult" zene fel ne hallattszon. Nem tudom ez a betegeket mennyire zavarja, nekem valahogy nem tud tetszeni ez a megoldás, még ha éjfélkor véget is értek a programok.
Fontos még megjegyeznem, hogy a kastély kint van a falu végén, körülötte erdős, mezős terület fekszik, úgyhogy aki úgy dönt kilátogat, és szeretné az esti programokat is megtekinteni, annak javaslom, hogy vigyen magával hosszabb ujjú öltözéket, valamint szúnyogriasztót. Tudom hogy ez utóbbi nem túl "öko" megoldás, de ha az ember meg akar válni saját vére bizonyos százalékától, általában szívesebben teszi önként, véradásra ugyanis (ha rosszul tévedek) a faluházán volt lehetőség.
A "performace"-ok elsősorban három színpadon zajlottak (jazz-, népzenei-, illetve világzenei színpad), valamint akadtak előadások az ún. népek sátránál, valamit a vásári udvaron.
A hangulatot tekintve, inkább az a jellegzetes vásári hangulat dominált, mint a tipikus fesztiváli. Azaz volt egy csomó sütöde, kézműves, (és természetesen borosbódé is) a színpadokon pedig elsősorban népzenei előadások voltak.
Nekem szombat este a Duna Művészegyüttes előadását sikerült megtekintenem (tavalyi előadásuk a jégeső miatt elmaradt), ami viszont nem volt rossz. Maga a produkció kissé elvont, "modernszínházas" volt, ennek ellenére élveztem, főleg a zenei világa miatt, ami inkább a hunos, avaros, ősmagyaros, stb. vonalat követte, a már unalomig ismert "népijás", csürdöngölős helyett. Vasárnap pedig a Devecseri Ifjúsági Fúvószenekart (húgom játszik benne), valamint az Igari Népdalkör előadásán tekintettük meg (ha már jelen vagyunk alapon).
Az alatt a rövid idő alatt, amit Dobán töltöttem, első sorban idősebb korosztályt, illetve gyerekeket láttam, a korombeli ifjúság csak kisebb számban képviseltette magát. Tehát maga az esemény inkább alkalmas családi programnak, mint egy haverokkal történő módszeres lazításnak. Bár, nem mondom, ez utóbbi is elképzelhető lenne; beásnánk magunkat a jazzszínpadhoz (háttérzenének az ottani produkciók szerintem tökéletesek), aztán némi boros, páleszes, lángosos beszerzőtúra után egész jól el is lehetne dumálgatni, kint a jó levegőn.
Néhány szót szeretnék szólni az anyagiakról is. A belépő 1500 HUF /fő/nap, kivéve vasárnap. Hogy ez mennyire drága, azt mindenki döntse el maga. Megvallom őszintén, én kicsit sokallom, bár tisztába vagyok vele, hogy nem 3 fillér megszervezni, lerendezni egy ilyen kaliberű eseményt, és gondolom nem véletlenül került megszervezésre, valamint hozzátenném még azt is, hogy nem igazán vagyok tisztában más, hasonló rendezvények díjazásával, szóval nem igazán tudom mihez hasonlítani. Amiről még infóm van, a kürtőskalács 400 (sima, a "tuningolt 450-500), a lángos 350-400 körül van, illetve volt egy hely, ahol 150 forint volt a fröccs :) .
Összességében szerintem nem volt rossz dolog elnézni a Somló Hangjára, másnem azért, hogy az ember megtapasztalja milyen is, ugyanakkor szerintem nem igazán egy ifjúsági rendezvény, de ki tudja, lehet hogy egy borkóstolós, dumálgatós délután megérné...
Üdv:
Petya
Szerintem mindenki nagyon jól tudja miről fog szólni ez a bejegyzés, úgyhogy a sok általános rizsát egy huszáros vágással átugorva, jöjjön némi előzménytörténet...
Az egész úgy kezdődött, hogy én és József a Veszprémi uz-n punnyadtunk, (azt nem tudom belőni sajnos, hogy a PUFF-ogás előtt, alatt, vagy után) amikor is elpanaszoltam, mennyire kár, hogy szombaton nem lehetek itt. Egyrészt akkor érkeznek a többiek is, másrészt, ha sikerült nem elnéznem a programot, akkor lépett fel a Hollywoodoo, méghozzá nem is a fizetős színpadon, de hát ez van, a meszelésre is fel kell készülni, ráadásul anyus is lefoglalta azt az időpontot, mondván jó lenne kinézni a Somló hangja fesztiválra. Ekkor kért meg rá, hogy írjak egy rövid beszámolót az idén másodjára megrendezésre kerülő eseményről.
Annyit azonban előrebocsáltanék, hogy teljes körű ismertetést nem tudok nyújtani, mivel csak két alkalommal voltam kinn, így inkább tapasztalataimat, első benyomásaimat vetném monitorra, illetve a megtekinthető programokról, helyszínről egész jó leírásokat lehet találni a www.somlohangja.com weblapon.
Néhány szót a helyszínről. A fesztivál maga a dobai Erdődy kastély, mondjuk úgy, lábainál került megrendezésre, éppen ezért roppant könnyű odatalálni. Ha jól tudom minden Dobán megforduló busz megáll ott, gyakorlatilag csak le kell szállni, és ott is van az ember. Ha másmilyen közlekedési módot választ az ember, akkor sincs túl nagy baj, könnyen oda lehet találni, bár szerintem a honlapon található térképen a kastélyt sikerült párszáz méterrel "arrábbrakni".
Őszintén szólva én kicsit furcsállom hogy ide került a fesztivál, hiszen a kastély még mindig szanatóriumként funkcionál, és nincs annyira távol színpadoktól, hogy a hangzavarrá "korcsosult" zene fel ne hallattszon. Nem tudom ez a betegeket mennyire zavarja, nekem valahogy nem tud tetszeni ez a megoldás, még ha éjfélkor véget is értek a programok.
Fontos még megjegyeznem, hogy a kastély kint van a falu végén, körülötte erdős, mezős terület fekszik, úgyhogy aki úgy dönt kilátogat, és szeretné az esti programokat is megtekinteni, annak javaslom, hogy vigyen magával hosszabb ujjú öltözéket, valamint szúnyogriasztót. Tudom hogy ez utóbbi nem túl "öko" megoldás, de ha az ember meg akar válni saját vére bizonyos százalékától, általában szívesebben teszi önként, véradásra ugyanis (ha rosszul tévedek) a faluházán volt lehetőség.
A "performace"-ok elsősorban három színpadon zajlottak (jazz-, népzenei-, illetve világzenei színpad), valamint akadtak előadások az ún. népek sátránál, valamit a vásári udvaron.
A hangulatot tekintve, inkább az a jellegzetes vásári hangulat dominált, mint a tipikus fesztiváli. Azaz volt egy csomó sütöde, kézműves, (és természetesen borosbódé is) a színpadokon pedig elsősorban népzenei előadások voltak.
Nekem szombat este a Duna Művészegyüttes előadását sikerült megtekintenem (tavalyi előadásuk a jégeső miatt elmaradt), ami viszont nem volt rossz. Maga a produkció kissé elvont, "modernszínházas" volt, ennek ellenére élveztem, főleg a zenei világa miatt, ami inkább a hunos, avaros, ősmagyaros, stb. vonalat követte, a már unalomig ismert "népijás", csürdöngölős helyett. Vasárnap pedig a Devecseri Ifjúsági Fúvószenekart (húgom játszik benne), valamint az Igari Népdalkör előadásán tekintettük meg (ha már jelen vagyunk alapon).
Az alatt a rövid idő alatt, amit Dobán töltöttem, első sorban idősebb korosztályt, illetve gyerekeket láttam, a korombeli ifjúság csak kisebb számban képviseltette magát. Tehát maga az esemény inkább alkalmas családi programnak, mint egy haverokkal történő módszeres lazításnak. Bár, nem mondom, ez utóbbi is elképzelhető lenne; beásnánk magunkat a jazzszínpadhoz (háttérzenének az ottani produkciók szerintem tökéletesek), aztán némi boros, páleszes, lángosos beszerzőtúra után egész jól el is lehetne dumálgatni, kint a jó levegőn.
Néhány szót szeretnék szólni az anyagiakról is. A belépő 1500 HUF /fő/nap, kivéve vasárnap. Hogy ez mennyire drága, azt mindenki döntse el maga. Megvallom őszintén, én kicsit sokallom, bár tisztába vagyok vele, hogy nem 3 fillér megszervezni, lerendezni egy ilyen kaliberű eseményt, és gondolom nem véletlenül került megszervezésre, valamint hozzátenném még azt is, hogy nem igazán vagyok tisztában más, hasonló rendezvények díjazásával, szóval nem igazán tudom mihez hasonlítani. Amiről még infóm van, a kürtőskalács 400 (sima, a "tuningolt 450-500), a lángos 350-400 körül van, illetve volt egy hely, ahol 150 forint volt a fröccs :) .
Összességében szerintem nem volt rossz dolog elnézni a Somló Hangjára, másnem azért, hogy az ember megtapasztalja milyen is, ugyanakkor szerintem nem igazán egy ifjúsági rendezvény, de ki tudja, lehet hogy egy borkóstolós, dumálgatós délután megérné...
Üdv:
Petya
2010. március 14., vasárnap
Bejegyzés 007 // Breaking the long break
Üdvözlök újra mindenkit blogomon!
(Többe között magamat is...)
Az előző bejegyzésemben valami olyasmit említettem még anno, hogy nagy terveim vannak....
Nos, amikor "monitorra vetettem" azokat a szavak, a "terv" szó alatt nem feltétlen a "szünet" szó szerepelt, de ez van. Be kell valljam őszintén, miután ama bizonyos gondolathalmazom a kukában végezte, kicsit meg is felejtkeztem írási kötelezettségemről, ezt próbálom jelen pillanatban pótolni, illetőleg kedveskedtem egy linklistával (a "tecsöv", illetve az ismerősök blogjai azért nem kerültek bele, mert azokat "alapból" rendszeresen csekkolom :) ), csak hogy mégjobban átjöjjön a Petya-féle ""életstílus""(???).
(És hogy mi volt az a nagy ötletem? Nos, azt sohasem tudjátok meg! MUHAHAHAHA... vagy legalábbis addig, amíg meg nem kérditek).
Szóval ha már egyszer itt vagyok, itt lenne az ideje nagyjából összefoglalni, mi a hóhér történt velem az utóbbi időben (már amire még emlékszem).
Nos, megpróbálva folytatni az előző bejegyzést, én is ugyanúgy átestem a tárgyfelvétel gyönyörein, mint bárki más, és sikeresen összeállítottam az évezred órarendjét. A dolog külön pikantériája, hogy kb. negyed kilenc óta fenn voltam neptunon (tárgyfelvétel kilenckor kezdődött) Adrián kolléga jóvoltából, és kb. fél tízig sikeresen fel is vettem egy (azaz 1) tárgyat, a magyar néprajz képében, ráadásul otthonról partizánkodtam, tehát még a netre se tudom kenni a dolgot. Mondanom sem kell, teljesen más megvilágításba helyeződött a dolog, amikor Bíró Mária tanárnő elmagyarázta nekünk, hogy Neptunusznak (=Neptun, csak máshol :P) bizonyos fokig lételeme a káosz.
És most néhány szót a jelenlegi tárgyaimról. Gondolom az értelemszerű, hogy az ókor után a (kora)középkor jön, illetve Magyarország Árpád-kori történelme, illetve "régensként" megmaradt az előző korszakból a Római birodalom története. Nos, aki valaha tanult történelmet, az gondolom nagyjából tudja miről van szó, nem is akarok rájuk több szót pazarolni. Az egyedüli érdekesség pusztán annyi, hogy párhuzamosan tanuljuk az egymást követő (maj' hogy nem egymásra épülő) korokat, de hát ez van, a kb 5 éves anyagra most van három.
Aztán ami egyértelmű lehet még, az a magyar néprajz, gondolom nem nagyon kell boncolgatnom, hogy a magyar népszokásokkal, illetve azok kutatásának történetével foglalkozik.
Ami már kevésbé lehet egyértelmű, az a levéltár, itt ugyanis a különböző levéltárak történetével foglalkozunk, illetve okleveleket boncolgatunk; valamint felvettem az úgynevetett agrárium nevezetű tárgyat, ami gyakorlatilag a hazai bortörténettel foglalkozik, illetve hát továbbra is van latinom, ami továbbra is a "szeressük" kategória.
Ezen felül sikeresen szakosodtam is.... Igen, a szívem győzött az értelem helyett, felvettem a hadtörit (bár ha alapból az eszemre hallgatok, lehet ott se hagyom Győrt). Az itt lévő tárgyakban is elsősorban az ókori hadtörténelemmel foglalkozunk, és aminek külön örültem, nem csak a csatákat fogjuk vizsgálni, hanem a témakörben szerepel a harcosok felszerelése is (sisakok, vértek, fegyverek....nyami). A múlt heti római hadtöri meg különösen jó volt, ugyanis a hadtörténeti múzeumból érkezett egy úriember, akivel Hannibal csatáit vettük végig, és őszintén szólva előadást még nem élveztem ennyire (talán az előző félévben tartott Irános konferencián Kun Miklós előadása volt még, ami ennyire magával ragadott), és a cannaei csata pedig azt hiszem örök kedvencem lett. Erről az ütközetről annyit kell tudni, hogy Hannibal hadai Kr. e. 216-ban itt ütköztek meg a Paulus és Varro consul által vezetett római csapatokkal. Az ütközet érdekessége, hogy Róma azelőtt soha ilyen hatalmas sereget nem fegyverzett fel, kb. 8 légió, azaz kb. 80000 ember (+ ehhez jött még 6000 lovas, Hannibal feltehetőleg 14000 lovassal, és kb. 50000 gyalogossal vonult fel). No de látom, hogy sokan ásítoznak már, úgyhogy a lényegre térek, a 80000 római katonából 60000 nem éli túl a csatát, Hannibal ugyanis egész egyszerűen bekeríti a rómaiakat. A maradék 20000 is csupán annak köszönheti életét, hogy karthagoi harcosok kezdenek kifáradni, ezért Hannibal utat nyit nekik a menekülésre. Nos, felmerül a kérdés, miért vagyok annyira odáig ezért az ütközetért (nem, nem feltétlen azért, mert meghalt egy csomó ember...). Aki játszott már ellenem bármilyen RTS-t (József?), annak gondolom rémlik, hogy nem feltétlen próbálok frontálisan támadni, inkább megpróbálok valahol a szárnyakon "osonkodni", legalábbis én így vagyok vele...:p (az Empire Earth itt nem ér, ott max. akkor lehet oldalbakapni a másikat, ha lemegyek a "térképről"). Hja, 'szal valamiér' nagyon tettszenek az ilyen oldalbatámadós, bekerítős manőverek.
A hadtörire irányuló érdeklődésemre további példa, hogy amikor kb. két hete Róma szemináriumon meglátogattuk a Nemzeti Múzeum ókortörténeti kiállítását, első dolgunk volt Dicső kollegával, hogy megpróbáljuk belőni az ott lévő sisakok típusát, a kiállított római katona fegyverzetét, illetőleg, hogy megvizsgáljuk a kiállított bronzkori kardok markolatának rögzítési módját.
Néhány szót 'Pestről. Nos, tovább épül a négyes metró, és akárhogy nézem, ott is kitört a tavasz. Ennek ugyan az előnyei, ez kétségtelen, de valahogy kicsit hiányzik még a tél és itt nem a minuszokra gondolok elsősorban. Valahogy ennek a télnek volt valami jóleső sterilitása. Nem érződtek annyira a szagok, nem volt akkora por, és még ha a tömeg nem is volt kisebb a villamoson, a nagykabát mégiscsak biztosított valamiféle "magánszférát" az embernek; illetőleg lehet, hogy csak szimplán sokáig tartott ez az évszak, én meg túlságosan is hozzászoktam.
Ezenfelül az elmúlt hónapban lakótársammal, Márkkal, elkezdtünk konditerembe járni, testépítés céljából. Még mielőtt a győri brigád megkérdőjelezi ennek teljes igazságtartalmát közlöm, hogy még korántsem vagyok kész, sőt! Mondhatni még az alapkő letétele sem történt meg...
Komolyabbra fordítva a szót, komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy újabb hónapig eljárjak, ha kell egyedül is. Valahogy jól esett az a napi másfél óra mozgás (már amikor eljutottunk odáig), és legalább annyi előnye volt, hogy elalvás előtt nem forgolódtam órákon át.
De ha már szóba került, ma sikeresen eljutottam Győr városába, és bár csak pár órát tartózkodtam az egykori "bajtársakkal", azér' jól esett. Bár próbáltak maradásra bírni, meg kell hogy mondjam, nem sok kedvem volt a partyzáshoz; sorry srácok, ez van, kómás voltam és a felhős idő is eléggé "elnyomott". Igaz egy sörözés még belefért volna a dologba, csakhát az utolsó busz is meglehetősen korán indul. No ,de ne aggódjatok fiatalok, akárhogy nézem minimum két évünk van még (nem mintha hinnék benne), ezenfelül simán megvan a harci kedvem a maradék úzó, "arcszesz", illetve pipadohány "semlegesítésére". Nem tudom a helyiek órarendjét, de esetleg egy lazább héten, csütörtökön megoldható lenne a dolog, bár ez még nagyon a jövő zenéje (és bár csütörtökön csak agráriumom van, azt viszont nem szivesen hagynám ki).
Nos kb. ennyi, ami jelenleg eszembe jut ezen a relatíve késői órán, végszónak pedig annyit, hogy ismét van egy Nagy Tervem (dan- Dan- DANNN), bár annak a megvalósításához pusztán a lustaságomat kéne legyűrnőm, semmi mást (bár végülis... mihez nem?) 'szal ismét halvány lilám nincs, mikor fogok újra jelentkezni...
Remélhetőleg még ebben az évben.
No üdv mindenkinek!
(Többe között magamat is...)
Az előző bejegyzésemben valami olyasmit említettem még anno, hogy nagy terveim vannak....
Nos, amikor "monitorra vetettem" azokat a szavak, a "terv" szó alatt nem feltétlen a "szünet" szó szerepelt, de ez van. Be kell valljam őszintén, miután ama bizonyos gondolathalmazom a kukában végezte, kicsit meg is felejtkeztem írási kötelezettségemről, ezt próbálom jelen pillanatban pótolni, illetőleg kedveskedtem egy linklistával (a "tecsöv", illetve az ismerősök blogjai azért nem kerültek bele, mert azokat "alapból" rendszeresen csekkolom :) ), csak hogy mégjobban átjöjjön a Petya-féle ""életstílus""(???).
(És hogy mi volt az a nagy ötletem? Nos, azt sohasem tudjátok meg! MUHAHAHAHA... vagy legalábbis addig, amíg meg nem kérditek).
Szóval ha már egyszer itt vagyok, itt lenne az ideje nagyjából összefoglalni, mi a hóhér történt velem az utóbbi időben (már amire még emlékszem).
Nos, megpróbálva folytatni az előző bejegyzést, én is ugyanúgy átestem a tárgyfelvétel gyönyörein, mint bárki más, és sikeresen összeállítottam az évezred órarendjét. A dolog külön pikantériája, hogy kb. negyed kilenc óta fenn voltam neptunon (tárgyfelvétel kilenckor kezdődött) Adrián kolléga jóvoltából, és kb. fél tízig sikeresen fel is vettem egy (azaz 1) tárgyat, a magyar néprajz képében, ráadásul otthonról partizánkodtam, tehát még a netre se tudom kenni a dolgot. Mondanom sem kell, teljesen más megvilágításba helyeződött a dolog, amikor Bíró Mária tanárnő elmagyarázta nekünk, hogy Neptunusznak (=Neptun, csak máshol :P) bizonyos fokig lételeme a káosz.
És most néhány szót a jelenlegi tárgyaimról. Gondolom az értelemszerű, hogy az ókor után a (kora)középkor jön, illetve Magyarország Árpád-kori történelme, illetve "régensként" megmaradt az előző korszakból a Római birodalom története. Nos, aki valaha tanult történelmet, az gondolom nagyjából tudja miről van szó, nem is akarok rájuk több szót pazarolni. Az egyedüli érdekesség pusztán annyi, hogy párhuzamosan tanuljuk az egymást követő (maj' hogy nem egymásra épülő) korokat, de hát ez van, a kb 5 éves anyagra most van három.
Aztán ami egyértelmű lehet még, az a magyar néprajz, gondolom nem nagyon kell boncolgatnom, hogy a magyar népszokásokkal, illetve azok kutatásának történetével foglalkozik.
Ami már kevésbé lehet egyértelmű, az a levéltár, itt ugyanis a különböző levéltárak történetével foglalkozunk, illetve okleveleket boncolgatunk; valamint felvettem az úgynevetett agrárium nevezetű tárgyat, ami gyakorlatilag a hazai bortörténettel foglalkozik, illetve hát továbbra is van latinom, ami továbbra is a "szeressük" kategória.
Ezen felül sikeresen szakosodtam is.... Igen, a szívem győzött az értelem helyett, felvettem a hadtörit (bár ha alapból az eszemre hallgatok, lehet ott se hagyom Győrt). Az itt lévő tárgyakban is elsősorban az ókori hadtörténelemmel foglalkozunk, és aminek külön örültem, nem csak a csatákat fogjuk vizsgálni, hanem a témakörben szerepel a harcosok felszerelése is (sisakok, vértek, fegyverek....nyami). A múlt heti római hadtöri meg különösen jó volt, ugyanis a hadtörténeti múzeumból érkezett egy úriember, akivel Hannibal csatáit vettük végig, és őszintén szólva előadást még nem élveztem ennyire (talán az előző félévben tartott Irános konferencián Kun Miklós előadása volt még, ami ennyire magával ragadott), és a cannaei csata pedig azt hiszem örök kedvencem lett. Erről az ütközetről annyit kell tudni, hogy Hannibal hadai Kr. e. 216-ban itt ütköztek meg a Paulus és Varro consul által vezetett római csapatokkal. Az ütközet érdekessége, hogy Róma azelőtt soha ilyen hatalmas sereget nem fegyverzett fel, kb. 8 légió, azaz kb. 80000 ember (+ ehhez jött még 6000 lovas, Hannibal feltehetőleg 14000 lovassal, és kb. 50000 gyalogossal vonult fel). No de látom, hogy sokan ásítoznak már, úgyhogy a lényegre térek, a 80000 római katonából 60000 nem éli túl a csatát, Hannibal ugyanis egész egyszerűen bekeríti a rómaiakat. A maradék 20000 is csupán annak köszönheti életét, hogy karthagoi harcosok kezdenek kifáradni, ezért Hannibal utat nyit nekik a menekülésre. Nos, felmerül a kérdés, miért vagyok annyira odáig ezért az ütközetért (nem, nem feltétlen azért, mert meghalt egy csomó ember...). Aki játszott már ellenem bármilyen RTS-t (József?), annak gondolom rémlik, hogy nem feltétlen próbálok frontálisan támadni, inkább megpróbálok valahol a szárnyakon "osonkodni", legalábbis én így vagyok vele...:p (az Empire Earth itt nem ér, ott max. akkor lehet oldalbakapni a másikat, ha lemegyek a "térképről"). Hja, 'szal valamiér' nagyon tettszenek az ilyen oldalbatámadós, bekerítős manőverek.
A hadtörire irányuló érdeklődésemre további példa, hogy amikor kb. két hete Róma szemináriumon meglátogattuk a Nemzeti Múzeum ókortörténeti kiállítását, első dolgunk volt Dicső kollegával, hogy megpróbáljuk belőni az ott lévő sisakok típusát, a kiállított római katona fegyverzetét, illetőleg, hogy megvizsgáljuk a kiállított bronzkori kardok markolatának rögzítési módját.
Néhány szót 'Pestről. Nos, tovább épül a négyes metró, és akárhogy nézem, ott is kitört a tavasz. Ennek ugyan az előnyei, ez kétségtelen, de valahogy kicsit hiányzik még a tél és itt nem a minuszokra gondolok elsősorban. Valahogy ennek a télnek volt valami jóleső sterilitása. Nem érződtek annyira a szagok, nem volt akkora por, és még ha a tömeg nem is volt kisebb a villamoson, a nagykabát mégiscsak biztosított valamiféle "magánszférát" az embernek; illetőleg lehet, hogy csak szimplán sokáig tartott ez az évszak, én meg túlságosan is hozzászoktam.
Ezenfelül az elmúlt hónapban lakótársammal, Márkkal, elkezdtünk konditerembe járni, testépítés céljából. Még mielőtt a győri brigád megkérdőjelezi ennek teljes igazságtartalmát közlöm, hogy még korántsem vagyok kész, sőt! Mondhatni még az alapkő letétele sem történt meg...
Komolyabbra fordítva a szót, komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy újabb hónapig eljárjak, ha kell egyedül is. Valahogy jól esett az a napi másfél óra mozgás (már amikor eljutottunk odáig), és legalább annyi előnye volt, hogy elalvás előtt nem forgolódtam órákon át.
De ha már szóba került, ma sikeresen eljutottam Győr városába, és bár csak pár órát tartózkodtam az egykori "bajtársakkal", azér' jól esett. Bár próbáltak maradásra bírni, meg kell hogy mondjam, nem sok kedvem volt a partyzáshoz; sorry srácok, ez van, kómás voltam és a felhős idő is eléggé "elnyomott". Igaz egy sörözés még belefért volna a dologba, csakhát az utolsó busz is meglehetősen korán indul. No ,de ne aggódjatok fiatalok, akárhogy nézem minimum két évünk van még (nem mintha hinnék benne), ezenfelül simán megvan a harci kedvem a maradék úzó, "arcszesz", illetve pipadohány "semlegesítésére". Nem tudom a helyiek órarendjét, de esetleg egy lazább héten, csütörtökön megoldható lenne a dolog, bár ez még nagyon a jövő zenéje (és bár csütörtökön csak agráriumom van, azt viszont nem szivesen hagynám ki).
Nos kb. ennyi, ami jelenleg eszembe jut ezen a relatíve késői órán, végszónak pedig annyit, hogy ismét van egy Nagy Tervem (dan- Dan- DANNN), bár annak a megvalósításához pusztán a lustaságomat kéne legyűrnőm, semmi mást (bár végülis... mihez nem?) 'szal ismét halvány lilám nincs, mikor fogok újra jelentkezni...
Remélhetőleg még ebben az évben.
No üdv mindenkinek!
2010. január 24., vasárnap
Bejegyzés 006 // Kazánykrumpli, tekerősflex....
Üdvözölök újra mindenkit!
Igen, újra bejegyzek, csodával határos már-már szerintem is, tekintve hogy a legutóbbi bejegyzésem időpontjának megállapításához TL, de minimum C14-es vizsgálat kéne, de ez van, mostanában nagyon nem tudtam rászánni magam az ide történő alkotásra, egyéb témakörökben bőven kiélhettem ilyen jellegű kreatívitásomat, illetve remélem, hogy az ezt követő sorokból ez többé-kevésbé ki is derül. Szóval így, gonosz módon, most előre szólnék, hogy ez egy meglehetősen hosszú(nak tervezett) bejegyzés lesz, szeretném ugyanis a velem eleddig történteket illetve az elmúlt évet valahogyan summázni. Az ezt követő bejegyzésemre ugyanis terveim vannak (nagy terveim), és mivel az ahhoz szükséges szabadidő is rendelkezésemre áll, remélhetőleg sikerül még a közeljövőben megvalósítani...
'Szal!
'Pest nagy(szerű) városából tegnap érkeztem haza, és bár már arra a napra terveztem az összefoglalást, a döglés és a Krím "bombázása" valahogy csábítóbnak bizonyult. Hiába no, lusta vagyok, ez van...
A szombati hazajövetelnek egyébként az volt az oka, hogy nekem is és Dániel kollégának is pénteken volt az utolsó vizsgája, 'ippeg ezért úgy terveztük, elugrunk az Andersenbe' egy méter dán sörért (igen, ott méterben is adják [elvileg], teljesen még nem zakkantam meg...). A célterületre való felvonulást végül 1700 körül kezdtük meg asszem (memória rulez), miután hazaestem a vallástöri vizsgáról. A kocsmába érve kezdődtek a gondok, ugyanis péntek este lévén a hely konkrétan dugig volt, így egy szimpla huszárvágással átcsörtettünk a Kamrába (oda amúgy is szép emlékek fűznek), és ledöntöttünk néhány sört, megünnepelvén a sikeres vizsgaidőszakot, majd visszavonultunk a koleszba. Nem volt különösebben dúrva az este, csak már átkozottul jól esett sörözni, és utána rohadtul nem tudtam aludni. . .
A vizsgaidőszak amúgy meglehetősen rövid volt (számomra legalábbis, jövő héten még elég sokan vonulnak "harcba"), ennek megfelelően eléggé sűrű. De legalább az Andor utcai kisteszkót, illetve az "enerdzsi"-gyárakat támogattam némileg. Nem volt mese, annyira még nem vagyok edzett, hogy hajnal egyik csak úgy tartani bírja a frontot. Ami még ezt az időszakot illeti, akkor történt meg az a bizonyos békávésztrájk... No igen... Az valami csodálatos volt! De tényleg! Minden egyes percét, francokat percét, miliszekundumát tiszta szívből élveztem (aki pedig itt nem ismerte fel, hogy ironizálok, az vegye úgy, hogy összefirkáltam mustárral, és kinevettem)! Jó, ok, elismerem, megvolt a maga romantikája a dolognak (nincs az a trágyadomb, aminek ne találnám meg a romantikáját), de azér' nyomorogni a villamoson, illetve 'Keletre begyalogolni nem volt egy kellemes mutatvány. Ez utóbbival nem az volt a probléma, hogy egy órám át meneteltem, hanem hogy a vizsgára totál bezombultam, igaz Máz-Lee (a keramikusok és szerencsejátékosok védőszentje) velem volt, sikerült könnyű tételt húznom, és Fábián tanárúr is átengedett. A másik vizsga amin pörögtem, az a régészet volt, rögtön az első vizsga januárban. Az valahogy úgy nézett ki, hogy benn voltam kb 0830-tól, a vizsga kezdődött volna kilenckor (ha a tanárúr beért volna), ehelyett kezdődött tízkor, lement négy ember délig, majd jött egy röpke 'órás értekezlet, és végül 1445 környékén ki is szabadultam a 'zojjektumból. Igaz a vizsgán átengedett Pálóczi tanárúr, de azért látszott rajta, hogy őt is megviseli a dolog, inkább ás(at)na Szentkirályinál +30 'celziuszban, minthogy minket Rómer Flórisról, meg településrégészetről faggasson. Abból a szempontból jó volt viszont, hogy tök jól elbeszélgettünk szaktársammal vizsga elött a macsekjáról, hogy hogyan esett be a szekrény mögé, hogy mászott be a sütőbe, és hogyan zárták be a hűtőbe egy röpke éjszakára (állatvédőknek: mindhárom eseményt egy macsek szenvedte el és élet túl, úgyhogy a macskák társadalmában már val'szeg héroszként tisztelik, és szobrot is állítóttak neki valahol, valamikor...vagy nem). És felmerült bennem a gondolat, hogy szegény Belest mitől fosztjuk meg idehaza, a lakásból ki van ugyanis tiltva (igaz ezzel nincs mindig tisztában). Az ő élete ilyen űberlájt: néha eszik, néha (általában) alszik, néha nyávog, néha van, néha nincs...
A vizsgák elött volt egy másik fontos esemény is, nevezetesen a szilveszter, amit már régóta vártam. Visszatértem ugyanis a jó öreg albiba, kicsit kiereszteni a gőzt (illetve füstöt), az elmúlt félév ugyanis bulik tekintetében eléggé lapos volt, érthető, hogy annyira készültem. Kicsit ugyan megjelent bennem a félsz, az ilyen nagyon várt, nagyon tervezgetett dolgok ugyanis meglahatősen pocsékra szoktak sikerülni, ez az évzáró banzáj viszont megelehtősen jól sikerült (a tavalyihoz képest meg főleg, igaz lehet csak mert most többet ittam). Az összes tervem ugyanis annyi volt, hogy pipázok, és piálok, ezenfelül igyekeztem nem gondolni az eseményre (még véletlenül se legyenek elvárásaim). Szóval, tényleg jól éreztem magam, részletesen nem szeretném kifejteni a dolgot (az a Dodiblogon tudtommal úgyis fennt van), estleg annyit adnék hozzá, hogy megtudtam, nem bírom olyan jól az ouzót, igaz lehet hogy az volt bűntetésem a tettért, melyet, bár Melinda sugallatára, de elkövettem, és értelmetlenül küldtem annyi szenet és dohány a halálba. De hát, ahogy azt mindani szokás: "Ki az ördögnek szolgál, annak kínnal fizetnek." :)
Az ünnepeket megelőző időszak pedig a lázas készülődésé volt. A 'szorgalmi utolsó pár hetére remekül összetorlódtak a beadandók, így azokon dolgoztam, amit a töritudomány, illetve a latin zh-m bánt, de összességébe még így is a kisebbik rosszat választottam, az hogy nem vágnak meg nyilvánvaló volt az eddigi munka alapján, csak a jegy nem volt mindegy.
Így visszatekintve az egész évre, el kell mondjam, hogy meglehetősen mozgalmas volt. Kihevertem a Győrből történő kivonulást, sikeresen leérettségiztem angolból emeltszinten, melóztam a keltetőben, sz@rrá áztam Nándorral Szigligeten, majd Cucu lettem, s végül, de nem utolsó sorban bekerültem egy "teljesen" új város, és teljesen új egyetem univerzumába, és ezek csak a felületes dolgok, nem adják vissza azt a sok gondolatot, érzést, biz-bazt amit egy hely, kép, vagy név említése felidéz bennem, amikor az Úr kétezer-nyomorult-kilencedik évére gondolok...
(Vagy szimplán normális zenét kéne hallgatni amikor ide faragok, nem ezt a "múltbarévedős" kreppet...)
No de itt szerintem zárom is soraimat, következő bejegyzésemet igyekszem hamarabb összetákolni, nem hiszem ugyanis, hogy a második 'szorgalmi alatt lenne hozzá erőm, de őszintén szólva nem igérek semmit...
És hogy Csoma tanárúr január 13-i vizsgájának végszavával búcsúzzak:
"Boldog új évet [mindenkinek]!"
Üdv:
Petya
Igen, újra bejegyzek, csodával határos már-már szerintem is, tekintve hogy a legutóbbi bejegyzésem időpontjának megállapításához TL, de minimum C14-es vizsgálat kéne, de ez van, mostanában nagyon nem tudtam rászánni magam az ide történő alkotásra, egyéb témakörökben bőven kiélhettem ilyen jellegű kreatívitásomat, illetve remélem, hogy az ezt követő sorokból ez többé-kevésbé ki is derül. Szóval így, gonosz módon, most előre szólnék, hogy ez egy meglehetősen hosszú(nak tervezett) bejegyzés lesz, szeretném ugyanis a velem eleddig történteket illetve az elmúlt évet valahogyan summázni. Az ezt követő bejegyzésemre ugyanis terveim vannak (nagy terveim), és mivel az ahhoz szükséges szabadidő is rendelkezésemre áll, remélhetőleg sikerül még a közeljövőben megvalósítani...
'Szal!
'Pest nagy(szerű) városából tegnap érkeztem haza, és bár már arra a napra terveztem az összefoglalást, a döglés és a Krím "bombázása" valahogy csábítóbnak bizonyult. Hiába no, lusta vagyok, ez van...
A szombati hazajövetelnek egyébként az volt az oka, hogy nekem is és Dániel kollégának is pénteken volt az utolsó vizsgája, 'ippeg ezért úgy terveztük, elugrunk az Andersenbe' egy méter dán sörért (igen, ott méterben is adják [elvileg], teljesen még nem zakkantam meg...). A célterületre való felvonulást végül 1700 körül kezdtük meg asszem (memória rulez), miután hazaestem a vallástöri vizsgáról. A kocsmába érve kezdődtek a gondok, ugyanis péntek este lévén a hely konkrétan dugig volt, így egy szimpla huszárvágással átcsörtettünk a Kamrába (oda amúgy is szép emlékek fűznek), és ledöntöttünk néhány sört, megünnepelvén a sikeres vizsgaidőszakot, majd visszavonultunk a koleszba. Nem volt különösebben dúrva az este, csak már átkozottul jól esett sörözni, és utána rohadtul nem tudtam aludni. . .
A vizsgaidőszak amúgy meglehetősen rövid volt (számomra legalábbis, jövő héten még elég sokan vonulnak "harcba"), ennek megfelelően eléggé sűrű. De legalább az Andor utcai kisteszkót, illetve az "enerdzsi"-gyárakat támogattam némileg. Nem volt mese, annyira még nem vagyok edzett, hogy hajnal egyik csak úgy tartani bírja a frontot. Ami még ezt az időszakot illeti, akkor történt meg az a bizonyos békávésztrájk... No igen... Az valami csodálatos volt! De tényleg! Minden egyes percét, francokat percét, miliszekundumát tiszta szívből élveztem (aki pedig itt nem ismerte fel, hogy ironizálok, az vegye úgy, hogy összefirkáltam mustárral, és kinevettem)! Jó, ok, elismerem, megvolt a maga romantikája a dolognak (nincs az a trágyadomb, aminek ne találnám meg a romantikáját), de azér' nyomorogni a villamoson, illetve 'Keletre begyalogolni nem volt egy kellemes mutatvány. Ez utóbbival nem az volt a probléma, hogy egy órám át meneteltem, hanem hogy a vizsgára totál bezombultam, igaz Máz-Lee (a keramikusok és szerencsejátékosok védőszentje) velem volt, sikerült könnyű tételt húznom, és Fábián tanárúr is átengedett. A másik vizsga amin pörögtem, az a régészet volt, rögtön az első vizsga januárban. Az valahogy úgy nézett ki, hogy benn voltam kb 0830-tól, a vizsga kezdődött volna kilenckor (ha a tanárúr beért volna), ehelyett kezdődött tízkor, lement négy ember délig, majd jött egy röpke 'órás értekezlet, és végül 1445 környékén ki is szabadultam a 'zojjektumból. Igaz a vizsgán átengedett Pálóczi tanárúr, de azért látszott rajta, hogy őt is megviseli a dolog, inkább ás(at)na Szentkirályinál +30 'celziuszban, minthogy minket Rómer Flórisról, meg településrégészetről faggasson. Abból a szempontból jó volt viszont, hogy tök jól elbeszélgettünk szaktársammal vizsga elött a macsekjáról, hogy hogyan esett be a szekrény mögé, hogy mászott be a sütőbe, és hogyan zárták be a hűtőbe egy röpke éjszakára (állatvédőknek: mindhárom eseményt egy macsek szenvedte el és élet túl, úgyhogy a macskák társadalmában már val'szeg héroszként tisztelik, és szobrot is állítóttak neki valahol, valamikor...vagy nem). És felmerült bennem a gondolat, hogy szegény Belest mitől fosztjuk meg idehaza, a lakásból ki van ugyanis tiltva (igaz ezzel nincs mindig tisztában). Az ő élete ilyen űberlájt: néha eszik, néha (általában) alszik, néha nyávog, néha van, néha nincs...
A vizsgák elött volt egy másik fontos esemény is, nevezetesen a szilveszter, amit már régóta vártam. Visszatértem ugyanis a jó öreg albiba, kicsit kiereszteni a gőzt (illetve füstöt), az elmúlt félév ugyanis bulik tekintetében eléggé lapos volt, érthető, hogy annyira készültem. Kicsit ugyan megjelent bennem a félsz, az ilyen nagyon várt, nagyon tervezgetett dolgok ugyanis meglahatősen pocsékra szoktak sikerülni, ez az évzáró banzáj viszont megelehtősen jól sikerült (a tavalyihoz képest meg főleg, igaz lehet csak mert most többet ittam). Az összes tervem ugyanis annyi volt, hogy pipázok, és piálok, ezenfelül igyekeztem nem gondolni az eseményre (még véletlenül se legyenek elvárásaim). Szóval, tényleg jól éreztem magam, részletesen nem szeretném kifejteni a dolgot (az a Dodiblogon tudtommal úgyis fennt van), estleg annyit adnék hozzá, hogy megtudtam, nem bírom olyan jól az ouzót, igaz lehet hogy az volt bűntetésem a tettért, melyet, bár Melinda sugallatára, de elkövettem, és értelmetlenül küldtem annyi szenet és dohány a halálba. De hát, ahogy azt mindani szokás: "Ki az ördögnek szolgál, annak kínnal fizetnek." :)
Az ünnepeket megelőző időszak pedig a lázas készülődésé volt. A 'szorgalmi utolsó pár hetére remekül összetorlódtak a beadandók, így azokon dolgoztam, amit a töritudomány, illetve a latin zh-m bánt, de összességébe még így is a kisebbik rosszat választottam, az hogy nem vágnak meg nyilvánvaló volt az eddigi munka alapján, csak a jegy nem volt mindegy.
Így visszatekintve az egész évre, el kell mondjam, hogy meglehetősen mozgalmas volt. Kihevertem a Győrből történő kivonulást, sikeresen leérettségiztem angolból emeltszinten, melóztam a keltetőben, sz@rrá áztam Nándorral Szigligeten, majd Cucu lettem, s végül, de nem utolsó sorban bekerültem egy "teljesen" új város, és teljesen új egyetem univerzumába, és ezek csak a felületes dolgok, nem adják vissza azt a sok gondolatot, érzést, biz-bazt amit egy hely, kép, vagy név említése felidéz bennem, amikor az Úr kétezer-nyomorult-kilencedik évére gondolok...
(Vagy szimplán normális zenét kéne hallgatni amikor ide faragok, nem ezt a "múltbarévedős" kreppet...)
No de itt szerintem zárom is soraimat, következő bejegyzésemet igyekszem hamarabb összetákolni, nem hiszem ugyanis, hogy a második 'szorgalmi alatt lenne hozzá erőm, de őszintén szólva nem igérek semmit...
És hogy Csoma tanárúr január 13-i vizsgájának végszavával búcsúzzak:
"Boldog új évet [mindenkinek]!"
Üdv:
Petya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)