Üdvözölök újra mindenkit!
Igen, újra bejegyzek, csodával határos már-már szerintem is, tekintve hogy a legutóbbi bejegyzésem időpontjának megállapításához TL, de minimum C14-es vizsgálat kéne, de ez van, mostanában nagyon nem tudtam rászánni magam az ide történő alkotásra, egyéb témakörökben bőven kiélhettem ilyen jellegű kreatívitásomat, illetve remélem, hogy az ezt követő sorokból ez többé-kevésbé ki is derül. Szóval így, gonosz módon, most előre szólnék, hogy ez egy meglehetősen hosszú(nak tervezett) bejegyzés lesz, szeretném ugyanis a velem eleddig történteket illetve az elmúlt évet valahogyan summázni. Az ezt követő bejegyzésemre ugyanis terveim vannak (nagy terveim), és mivel az ahhoz szükséges szabadidő is rendelkezésemre áll, remélhetőleg sikerül még a közeljövőben megvalósítani...
'Szal!
'Pest nagy(szerű) városából tegnap érkeztem haza, és bár már arra a napra terveztem az összefoglalást, a döglés és a Krím "bombázása" valahogy csábítóbnak bizonyult. Hiába no, lusta vagyok, ez van...
A szombati hazajövetelnek egyébként az volt az oka, hogy nekem is és Dániel kollégának is pénteken volt az utolsó vizsgája, 'ippeg ezért úgy terveztük, elugrunk az Andersenbe' egy méter dán sörért (igen, ott méterben is adják [elvileg], teljesen még nem zakkantam meg...). A célterületre való felvonulást végül 1700 körül kezdtük meg asszem (memória rulez), miután hazaestem a vallástöri vizsgáról. A kocsmába érve kezdődtek a gondok, ugyanis péntek este lévén a hely konkrétan dugig volt, így egy szimpla huszárvágással átcsörtettünk a Kamrába (oda amúgy is szép emlékek fűznek), és ledöntöttünk néhány sört, megünnepelvén a sikeres vizsgaidőszakot, majd visszavonultunk a koleszba. Nem volt különösebben dúrva az este, csak már átkozottul jól esett sörözni, és utána rohadtul nem tudtam aludni. . .
A vizsgaidőszak amúgy meglehetősen rövid volt (számomra legalábbis, jövő héten még elég sokan vonulnak "harcba"), ennek megfelelően eléggé sűrű. De legalább az Andor utcai kisteszkót, illetve az "enerdzsi"-gyárakat támogattam némileg. Nem volt mese, annyira még nem vagyok edzett, hogy hajnal egyik csak úgy tartani bírja a frontot. Ami még ezt az időszakot illeti, akkor történt meg az a bizonyos békávésztrájk... No igen... Az valami csodálatos volt! De tényleg! Minden egyes percét, francokat percét, miliszekundumát tiszta szívből élveztem (aki pedig itt nem ismerte fel, hogy ironizálok, az vegye úgy, hogy összefirkáltam mustárral, és kinevettem)! Jó, ok, elismerem, megvolt a maga romantikája a dolognak (nincs az a trágyadomb, aminek ne találnám meg a romantikáját), de azér' nyomorogni a villamoson, illetve 'Keletre begyalogolni nem volt egy kellemes mutatvány. Ez utóbbival nem az volt a probléma, hogy egy órám át meneteltem, hanem hogy a vizsgára totál bezombultam, igaz Máz-Lee (a keramikusok és szerencsejátékosok védőszentje) velem volt, sikerült könnyű tételt húznom, és Fábián tanárúr is átengedett. A másik vizsga amin pörögtem, az a régészet volt, rögtön az első vizsga januárban. Az valahogy úgy nézett ki, hogy benn voltam kb 0830-tól, a vizsga kezdődött volna kilenckor (ha a tanárúr beért volna), ehelyett kezdődött tízkor, lement négy ember délig, majd jött egy röpke 'órás értekezlet, és végül 1445 környékén ki is szabadultam a 'zojjektumból. Igaz a vizsgán átengedett Pálóczi tanárúr, de azért látszott rajta, hogy őt is megviseli a dolog, inkább ás(at)na Szentkirályinál +30 'celziuszban, minthogy minket Rómer Flórisról, meg településrégészetről faggasson. Abból a szempontból jó volt viszont, hogy tök jól elbeszélgettünk szaktársammal vizsga elött a macsekjáról, hogy hogyan esett be a szekrény mögé, hogy mászott be a sütőbe, és hogyan zárták be a hűtőbe egy röpke éjszakára (állatvédőknek: mindhárom eseményt egy macsek szenvedte el és élet túl, úgyhogy a macskák társadalmában már val'szeg héroszként tisztelik, és szobrot is állítóttak neki valahol, valamikor...vagy nem). És felmerült bennem a gondolat, hogy szegény Belest mitől fosztjuk meg idehaza, a lakásból ki van ugyanis tiltva (igaz ezzel nincs mindig tisztában). Az ő élete ilyen űberlájt: néha eszik, néha (általában) alszik, néha nyávog, néha van, néha nincs...
A vizsgák elött volt egy másik fontos esemény is, nevezetesen a szilveszter, amit már régóta vártam. Visszatértem ugyanis a jó öreg albiba, kicsit kiereszteni a gőzt (illetve füstöt), az elmúlt félév ugyanis bulik tekintetében eléggé lapos volt, érthető, hogy annyira készültem. Kicsit ugyan megjelent bennem a félsz, az ilyen nagyon várt, nagyon tervezgetett dolgok ugyanis meglahatősen pocsékra szoktak sikerülni, ez az évzáró banzáj viszont megelehtősen jól sikerült (a tavalyihoz képest meg főleg, igaz lehet csak mert most többet ittam). Az összes tervem ugyanis annyi volt, hogy pipázok, és piálok, ezenfelül igyekeztem nem gondolni az eseményre (még véletlenül se legyenek elvárásaim). Szóval, tényleg jól éreztem magam, részletesen nem szeretném kifejteni a dolgot (az a Dodiblogon tudtommal úgyis fennt van), estleg annyit adnék hozzá, hogy megtudtam, nem bírom olyan jól az ouzót, igaz lehet hogy az volt bűntetésem a tettért, melyet, bár Melinda sugallatára, de elkövettem, és értelmetlenül küldtem annyi szenet és dohány a halálba. De hát, ahogy azt mindani szokás: "Ki az ördögnek szolgál, annak kínnal fizetnek." :)
Az ünnepeket megelőző időszak pedig a lázas készülődésé volt. A 'szorgalmi utolsó pár hetére remekül összetorlódtak a beadandók, így azokon dolgoztam, amit a töritudomány, illetve a latin zh-m bánt, de összességébe még így is a kisebbik rosszat választottam, az hogy nem vágnak meg nyilvánvaló volt az eddigi munka alapján, csak a jegy nem volt mindegy.
Így visszatekintve az egész évre, el kell mondjam, hogy meglehetősen mozgalmas volt. Kihevertem a Győrből történő kivonulást, sikeresen leérettségiztem angolból emeltszinten, melóztam a keltetőben, sz@rrá áztam Nándorral Szigligeten, majd Cucu lettem, s végül, de nem utolsó sorban bekerültem egy "teljesen" új város, és teljesen új egyetem univerzumába, és ezek csak a felületes dolgok, nem adják vissza azt a sok gondolatot, érzést, biz-bazt amit egy hely, kép, vagy név említése felidéz bennem, amikor az Úr kétezer-nyomorult-kilencedik évére gondolok...
(Vagy szimplán normális zenét kéne hallgatni amikor ide faragok, nem ezt a "múltbarévedős" kreppet...)
No de itt szerintem zárom is soraimat, következő bejegyzésemet igyekszem hamarabb összetákolni, nem hiszem ugyanis, hogy a második 'szorgalmi alatt lenne hozzá erőm, de őszintén szólva nem igérek semmit...
És hogy Csoma tanárúr január 13-i vizsgájának végszavával búcsúzzak:
"Boldog új évet [mindenkinek]!"
Üdv:
Petya
