Bocsánat a gyenge cím miatt, jelenleg jobb nem jutott eszembe...
Üdv mindenkinek!
Tudom, ismét sikerült egy csomó ideig hanyagolnom a blogot, de ez van. Jelenlegi nyaram meglehetősen ingerszegényre sikeredett, és nem igazán láttam értelmét a bejegyzések faragásának, illetve örültem, hogy végre nem kell többoldalas irományokat gyártanom, de erről még később.
Amennyiben sikeresen rosszul tévedek, blogom indulása '09 szeptemberének ezen időszakára rakható, és bizonyos fokig ez az oka annak, hogy most szánom rá magamat a frissítésre, hiszen jelzi, hogy blogom sikeresen "túlélte" első évét...
Mint az a legelső bejegyzésemből is kitűnt, annak születése 'Pestre való felköltözésem után történt, és el is érkeztünk a második tényezőhöz. Nevezetesen a mai napon költöztem ismét vissza a nagyszerű Bethlen Gábor kollégiumba, és jövendőbeli lakótársaimról ugyanúgy nem rendelkezem információval, mint tavaly.
És ha már annyira benne vagyunk az évfordulósdiba, az ember ha belegondol, szeptember 5-6-ról semmilyen különösebb esemény nem jut eszébe, pedig azért a Wikipedia információi szerint történtek események (5., 6. "Nagy Péter orosz cár adót vet ki a szakállakra.", na ez szerény véleményem szerint speciel priceless).
Node a nagy évfordulásokat lezárva, rá is térnék a tárgyra. Úgy döntöttem nevezetesen, hogy megpróbálom néhány sorban összefoglalni ennek az "ingerszegény" nyárnak a főbb mozzanatait, eseményeit.
De még mielőtt nekiesnék, mint Szergej a vodkásüvegnek (hmmm... milyen rég ittam már vodkát...!), szeretném leszögezni, hogy számomra a "nyár" igazándiból júliussal kezdődött. Bár tudom, ez se meterológiai-, se naptári szempontból sem igazán értelmezhető, viszont, néhány károlisnak, illetve talán néhány egyéb egyetemistának viszont nagyon is. Júliusra sikerült ugyanis végleg lezárni a második félév vizsgaidőszakát, ami számomra meglehetősen hosszúnak tűnt ("nem akart meghalni" mondhatni). Szinte még mindig hallom jogász lakótársaim "elismerő" szavait ("hogy rohadnál meg" és társai) amikor közöltem velük, nem megyek tanulóba, számomra a csata véget ért (furcsa, hogy a nyár elejéről milyen "éles" emlékeim vannak, a közepéről, illetve végéről, pedig csak homályosak). Ezt követően hamarosan haza is költöztem a család segítségével. De ha már ott voltunk, hugicám kibulizta, hogy megtekintsük a Tropicariumot is, illteve megcsodáltuk többször is (én legalábbis biztosan) azokat a síneket melyen közlekedni szoktam...:P (igen, a vonatból általában nem látni a síneket, amin halad). Az előbbi helyet egyébként bátran ajánlom mindenkinek, még azoknak is akik nem készülnek tengerbiológusnak, ugyanis meglehetősen látványos. Igaz kicsit hiányoltam a skorpiót (ONE VISION, ONE PURPOSE! PEACE THROUGH POWER!!!; furcsa egyébként, hogy elsőre nem ez ugrott be...).
A hazaköltözésem hetén egyből következett a dobai bucsu, ami azért volt furcsa, mert ritkán szokott július 4-5-re esni, így viszont nem maradtam le róla. Nem mintha olyan sok dolog történt volna amúgy is, inkább a vele járó családi összejövetel ad jelentőséget az eseménynek.
A következő hétvége szintén egész érdekesre sikeredett. Egyrészt azért, mert egyik szaktársam, Ágnes, összejövetelt szervezett szombat estére, másrészt anyus meg össznépi grillezést szervezett aznap délutánra. Felmerülhet, hol itt a probléma... Nos az egészen aprócska bökkenő a Pestig tartó utazás volt, ami még szerencsésebb esetben is minimum 2,5 óra. Mivel megvártam a közös vacsorát, sikerült tetemes mennyiségű "lemaradást" összehoznom, és kis híján lekésnem a vonatot, ami szerencsére nem következett be. De kalandom itt nem ért véget, egyrészt, mert a magyar álló vasutak sikeresen hozták a szerencsétlenebbik esetet, másrészt miután megtaláltam a tetthelyet alig tudtam bejutni, de gondoltam most az egyszer az életben igenis a sarkamra állok, és ha kell könyökölök a csengőn egész éjjel... Végül aztán megérte tartani a frontot, odabennt "érzékelték" az általam keltett zavart az erőben, így beengedtek. A félévzáró amúgy nem volt rossz, igaz mira odaértem, némelyek már csöppet ittasak voltak, a "gyengusznak" is volt már lakója (azt azért hozzá teszem, annyira senki sem volt tajt-részeg). Szerencsére viszont Moxie hozta magával vízipipáját, és mivel ő már fogyasztott, annak kezelése rám hárult, és egy olyan buli meg hogy is lehetne rossz, ha van pipa :-) (ha jól emlékszem, Brigi meg is jegyezte milyen "szenvedélyesen" pipázok). Szóval nem volt rossz a míting, bár az alvás hiányát másnap a vonaton elég komolyan érzékeltem már, hazatértem után, pedig egy érett, teljesen kifejlődött zsák krumpli vitalitásával dőltem az ágyba...
És ezt követően köd... Jó darabig nem rémlik semmi említésre méltó, sőt, őszintén szólva, arra sem emlékszem mivel ütöttem el az időt... Bár gondolom a szokásos dolgokkal: somlómeló, punnyadás, Lock on (ha már LOMAC-ozunk, sikerült a nyáron letennem a Szu.27-est, és a Mig-29-est, anélkül, hogy módszeresen puzzlét csináltam volna a "földi személyzetnek").
A következő fontos esemény talán a veszprémfalvi "úzé" volt. Sajnálatos módon ezen Nándorunk nem tudott részt venni, sőt én és József sem a "csordával" tartottunk, hanem egy korábbi időpontban tettük meg a kötelező vizitet. Azért így is akadtak érdekes dolgok, például sikerült magamat kaja ügyileg túlkalkulálni, illetve majdnem mormonok lettünk. Amit még sajnálok, hogy a szombati Hollywoodoo-ról sikeresen lemaradtam, főleg hogy ingyenes lett volna (de legalább a Kistehén-melankólikusra odaértünk, és volt PUFFF!!!). És őszintén be kell valljam, ha ennek a nyárnak "cognoment" (gúnynevet) kéne adnom, akkor ezt a "lemaradások nyarára" keresztelném, részben ezért, de bővebben lejjebb...
A hét következő programja a Dobán megrendezésre kerülő Somló hangja fesztivál volt, de erről már értekeztem, most nem kívánom magamat ismételni.
Ezt követte a meszelés, néhány szobánkban a fal borítása "rebootolva" lett (ha már infós voltam); én naív hülye meg mindenféle edzésprogramot terveztem magamnak... Csak hát úgy elég nehéz felülést végezni, vagy 'fekvőt nyomni, ha az ember ölébe egy ruhásszekrény-, fején egy tányérkészlet, bal kezében pedig egy fél könyvtár található... Bár futni azért még eljárhattam volna...:P
Valamikor ennek az időszaknak a magasságában következett be a '10-es kecskeméti repülőnap, amiről szintén sikerült lemaradnom, javarészt önhibámból (akit esetleg érdekelne itt egy egész jó összefoglaló). Ezt két okból is sajnálom. Egyrészt: LEMARADTAM AZ UKRÁN FLANKERRŐL!!! ÁÁÁÁ!!!! Másrészt, igen nagy valószínűséggel ez volt a magyar felségjelzéssel rendelkező Fulcrumok utolsó nyilvános repülése...
Ami még fontos volt a nyáron, az a Pécsi nyaralásunk volt. Már alapból jól kezdődött a dolog, ugyanis az indulás előtti napon beszerveztem Józsefet egy ajkai sörözésbe. Hogy az a továris koktél sok volt-e vagy sem, nem tudom megítélni, minden esetre sikeresen eláztunk...és NEM az alkohol miatt. De hát ez van, ha az ember felhőszakadásban indul mondjuk, bárhová...
A nyaralás helyszíne amúgy Pécs volt, és azt kell mondjam, sikkasztások, elcsalások, ide, vagy oda, a belváros kifejezetten jól néz ki, nekünk legalábbis kifejezetten tettszett. Pécs nevezetességein kívül jártunk még Villányban bort kostolni, Harkányban strandolni (illetve itt Bikini koncerten is voltunk), valamint jártunk Pécsváradon is. Ez azért volt fontos, mert így jutott tudomásomra, hogy Pécs mellett katonai hagyományőrzők találkozója volt, és bár javarészt arról is sikerült lemaradnom, legalább végignézhettem, ahogy a fél szovjet-, és amerikai "hadsereg", illetve a wehrmacht felvonul Pécs utcáin, valamint a Kubos képem is ott készült (iwiwen, amin az a bazi nagy tankos, lánctalpasos, rakétás izé van mögöttem). A programok között találtam néhány érdekeset, bár így utólag belegondolva, a Zamárdiban leszűrt tapasztalatokat figyelembe véve, a fegyver szét-, és összeszerelő versenyre nem biztos, hogy neveztem volna (kellett nekem az AK tokfedelét birizgálni.... bár valahol el is kell kezdeni...).
A helyi Árkád könyvesboltjából pedig sikerült beszereznem Dalton Trumbo, Johnny háborúja című könyvét, ami után már régóta nyomoztam. Ezt pusztán azért emelem ki, mert a műnek szeretnék egy teljes bejegyzést szentelni.
Hazafele megálltunk Zamárdiban is, ahol sikerült végre napszemüveget vadásznom magamnak, illetve sikerült megtekintenem az ottani haditechnikai parkot is, ami szintén nagyon jó volt. A kiállított járművek kifejezetten jó állapotban vannak (repülőeszközöket leszámítva), és a tulaj elmondása szerint mindegyikük vezethető állapotban van, igaz a "tankozásról" anyagi okok miatt lemaradtam. Amit kicsit sajnálok, hogy nincs semmilyen ismertető a kiállított járművekről, így nem árt, ha az ember legalább visz valakit magával (khm..) aki kicsit konyít ezekhez a járgányokhoz (azért kiváncsi lettem volna, mit tud az a helyes kis hölgyemény, aki megkért, hogy fényképezzem le sisakostul, barátostul a jó öreg Hind előtt... amúgy egy "profibb" bemutató a parkról itt olvasható).
De az a nap nem ért ott véget, ugyanis nem egyenest haza, hanem Ajkára mentünk, ahol is találkozóm volt a haverokkal. Meg kell mondjam, szerintem ránk fért már ez a míting, jóformán nem is söröztünk a nyáron, Nándorral és Gabesszal pedig szinte 1000 éve nem találkoztam. Remélem az osztálytalálkozóra is sikerül mindegyikünknek eljönni, a majám még "megbocsátaná" :-).
Nos, tudom, hogy hosszú lett az irományom (igaz itt-ott lecsíptem mondandómból), remélem azért még az "emészthető" kategóriában benne van, és ha megbocsáltatok, most nem írnék mindenféle hangzatos "outro"-kat.
Éjfél van, én meg álmos vagyok...
Szóval bocsánat az esetleges helyesírási hibákért, minden jót mindenkinek, vigyázzatok magatokra, és mentsetek a vízből katicákat!
Üdv:
Petya
