Üdvözlök újra mindenkit blogomon!
(Többe között magamat is...)
Az előző bejegyzésemben valami olyasmit említettem még anno, hogy nagy terveim vannak....
Nos, amikor "monitorra vetettem" azokat a szavak, a "terv" szó alatt nem feltétlen a "szünet" szó szerepelt, de ez van. Be kell valljam őszintén, miután ama bizonyos gondolathalmazom a kukában végezte, kicsit meg is felejtkeztem írási kötelezettségemről, ezt próbálom jelen pillanatban pótolni, illetőleg kedveskedtem egy linklistával (a "tecsöv", illetve az ismerősök blogjai azért nem kerültek bele, mert azokat "alapból" rendszeresen csekkolom :) ), csak hogy mégjobban átjöjjön a Petya-féle ""életstílus""(???).
(És hogy mi volt az a nagy ötletem? Nos, azt sohasem tudjátok meg! MUHAHAHAHA... vagy legalábbis addig, amíg meg nem kérditek).
Szóval ha már egyszer itt vagyok, itt lenne az ideje nagyjából összefoglalni, mi a hóhér történt velem az utóbbi időben (már amire még emlékszem).
Nos, megpróbálva folytatni az előző bejegyzést, én is ugyanúgy átestem a tárgyfelvétel gyönyörein, mint bárki más, és sikeresen összeállítottam az évezred órarendjét. A dolog külön pikantériája, hogy kb. negyed kilenc óta fenn voltam neptunon (tárgyfelvétel kilenckor kezdődött) Adrián kolléga jóvoltából, és kb. fél tízig sikeresen fel is vettem egy (azaz 1) tárgyat, a magyar néprajz képében, ráadásul otthonról partizánkodtam, tehát még a netre se tudom kenni a dolgot. Mondanom sem kell, teljesen más megvilágításba helyeződött a dolog, amikor Bíró Mária tanárnő elmagyarázta nekünk, hogy Neptunusznak (=Neptun, csak máshol :P) bizonyos fokig lételeme a káosz.
És most néhány szót a jelenlegi tárgyaimról. Gondolom az értelemszerű, hogy az ókor után a (kora)középkor jön, illetve Magyarország Árpád-kori történelme, illetve "régensként" megmaradt az előző korszakból a Római birodalom története. Nos, aki valaha tanult történelmet, az gondolom nagyjából tudja miről van szó, nem is akarok rájuk több szót pazarolni. Az egyedüli érdekesség pusztán annyi, hogy párhuzamosan tanuljuk az egymást követő (maj' hogy nem egymásra épülő) korokat, de hát ez van, a kb 5 éves anyagra most van három.
Aztán ami egyértelmű lehet még, az a magyar néprajz, gondolom nem nagyon kell boncolgatnom, hogy a magyar népszokásokkal, illetve azok kutatásának történetével foglalkozik.
Ami már kevésbé lehet egyértelmű, az a levéltár, itt ugyanis a különböző levéltárak történetével foglalkozunk, illetve okleveleket boncolgatunk; valamint felvettem az úgynevetett agrárium nevezetű tárgyat, ami gyakorlatilag a hazai bortörténettel foglalkozik, illetve hát továbbra is van latinom, ami továbbra is a "szeressük" kategória.
Ezen felül sikeresen szakosodtam is.... Igen, a szívem győzött az értelem helyett, felvettem a hadtörit (bár ha alapból az eszemre hallgatok, lehet ott se hagyom Győrt). Az itt lévő tárgyakban is elsősorban az ókori hadtörténelemmel foglalkozunk, és aminek külön örültem, nem csak a csatákat fogjuk vizsgálni, hanem a témakörben szerepel a harcosok felszerelése is (sisakok, vértek, fegyverek....nyami). A múlt heti római hadtöri meg különösen jó volt, ugyanis a hadtörténeti múzeumból érkezett egy úriember, akivel Hannibal csatáit vettük végig, és őszintén szólva előadást még nem élveztem ennyire (talán az előző félévben tartott Irános konferencián Kun Miklós előadása volt még, ami ennyire magával ragadott), és a cannaei csata pedig azt hiszem örök kedvencem lett. Erről az ütközetről annyit kell tudni, hogy Hannibal hadai Kr. e. 216-ban itt ütköztek meg a Paulus és Varro consul által vezetett római csapatokkal. Az ütközet érdekessége, hogy Róma azelőtt soha ilyen hatalmas sereget nem fegyverzett fel, kb. 8 légió, azaz kb. 80000 ember (+ ehhez jött még 6000 lovas, Hannibal feltehetőleg 14000 lovassal, és kb. 50000 gyalogossal vonult fel). No de látom, hogy sokan ásítoznak már, úgyhogy a lényegre térek, a 80000 római katonából 60000 nem éli túl a csatát, Hannibal ugyanis egész egyszerűen bekeríti a rómaiakat. A maradék 20000 is csupán annak köszönheti életét, hogy karthagoi harcosok kezdenek kifáradni, ezért Hannibal utat nyit nekik a menekülésre. Nos, felmerül a kérdés, miért vagyok annyira odáig ezért az ütközetért (nem, nem feltétlen azért, mert meghalt egy csomó ember...). Aki játszott már ellenem bármilyen RTS-t (József?), annak gondolom rémlik, hogy nem feltétlen próbálok frontálisan támadni, inkább megpróbálok valahol a szárnyakon "osonkodni", legalábbis én így vagyok vele...:p (az Empire Earth itt nem ér, ott max. akkor lehet oldalbakapni a másikat, ha lemegyek a "térképről"). Hja, 'szal valamiér' nagyon tettszenek az ilyen oldalbatámadós, bekerítős manőverek.
A hadtörire irányuló érdeklődésemre további példa, hogy amikor kb. két hete Róma szemináriumon meglátogattuk a Nemzeti Múzeum ókortörténeti kiállítását, első dolgunk volt Dicső kollegával, hogy megpróbáljuk belőni az ott lévő sisakok típusát, a kiállított római katona fegyverzetét, illetőleg, hogy megvizsgáljuk a kiállított bronzkori kardok markolatának rögzítési módját.
Néhány szót 'Pestről. Nos, tovább épül a négyes metró, és akárhogy nézem, ott is kitört a tavasz. Ennek ugyan az előnyei, ez kétségtelen, de valahogy kicsit hiányzik még a tél és itt nem a minuszokra gondolok elsősorban. Valahogy ennek a télnek volt valami jóleső sterilitása. Nem érződtek annyira a szagok, nem volt akkora por, és még ha a tömeg nem is volt kisebb a villamoson, a nagykabát mégiscsak biztosított valamiféle "magánszférát" az embernek; illetőleg lehet, hogy csak szimplán sokáig tartott ez az évszak, én meg túlságosan is hozzászoktam.
Ezenfelül az elmúlt hónapban lakótársammal, Márkkal, elkezdtünk konditerembe járni, testépítés céljából. Még mielőtt a győri brigád megkérdőjelezi ennek teljes igazságtartalmát közlöm, hogy még korántsem vagyok kész, sőt! Mondhatni még az alapkő letétele sem történt meg...
Komolyabbra fordítva a szót, komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy újabb hónapig eljárjak, ha kell egyedül is. Valahogy jól esett az a napi másfél óra mozgás (már amikor eljutottunk odáig), és legalább annyi előnye volt, hogy elalvás előtt nem forgolódtam órákon át.
De ha már szóba került, ma sikeresen eljutottam Győr városába, és bár csak pár órát tartózkodtam az egykori "bajtársakkal", azér' jól esett. Bár próbáltak maradásra bírni, meg kell hogy mondjam, nem sok kedvem volt a partyzáshoz; sorry srácok, ez van, kómás voltam és a felhős idő is eléggé "elnyomott". Igaz egy sörözés még belefért volna a dologba, csakhát az utolsó busz is meglehetősen korán indul. No ,de ne aggódjatok fiatalok, akárhogy nézem minimum két évünk van még (nem mintha hinnék benne), ezenfelül simán megvan a harci kedvem a maradék úzó, "arcszesz", illetve pipadohány "semlegesítésére". Nem tudom a helyiek órarendjét, de esetleg egy lazább héten, csütörtökön megoldható lenne a dolog, bár ez még nagyon a jövő zenéje (és bár csütörtökön csak agráriumom van, azt viszont nem szivesen hagynám ki).
Nos kb. ennyi, ami jelenleg eszembe jut ezen a relatíve késői órán, végszónak pedig annyit, hogy ismét van egy Nagy Tervem (dan- Dan- DANNN), bár annak a megvalósításához pusztán a lustaságomat kéne legyűrnőm, semmi mást (bár végülis... mihez nem?) 'szal ismét halvány lilám nincs, mikor fogok újra jelentkezni...
Remélhetőleg még ebben az évben.
No üdv mindenkinek!
2010. március 14., vasárnap
2010. január 24., vasárnap
Bejegyzés 006 // Kazánykrumpli, tekerősflex....
Üdvözölök újra mindenkit!
Igen, újra bejegyzek, csodával határos már-már szerintem is, tekintve hogy a legutóbbi bejegyzésem időpontjának megállapításához TL, de minimum C14-es vizsgálat kéne, de ez van, mostanában nagyon nem tudtam rászánni magam az ide történő alkotásra, egyéb témakörökben bőven kiélhettem ilyen jellegű kreatívitásomat, illetve remélem, hogy az ezt követő sorokból ez többé-kevésbé ki is derül. Szóval így, gonosz módon, most előre szólnék, hogy ez egy meglehetősen hosszú(nak tervezett) bejegyzés lesz, szeretném ugyanis a velem eleddig történteket illetve az elmúlt évet valahogyan summázni. Az ezt követő bejegyzésemre ugyanis terveim vannak (nagy terveim), és mivel az ahhoz szükséges szabadidő is rendelkezésemre áll, remélhetőleg sikerül még a közeljövőben megvalósítani...
'Szal!
'Pest nagy(szerű) városából tegnap érkeztem haza, és bár már arra a napra terveztem az összefoglalást, a döglés és a Krím "bombázása" valahogy csábítóbnak bizonyult. Hiába no, lusta vagyok, ez van...
A szombati hazajövetelnek egyébként az volt az oka, hogy nekem is és Dániel kollégának is pénteken volt az utolsó vizsgája, 'ippeg ezért úgy terveztük, elugrunk az Andersenbe' egy méter dán sörért (igen, ott méterben is adják [elvileg], teljesen még nem zakkantam meg...). A célterületre való felvonulást végül 1700 körül kezdtük meg asszem (memória rulez), miután hazaestem a vallástöri vizsgáról. A kocsmába érve kezdődtek a gondok, ugyanis péntek este lévén a hely konkrétan dugig volt, így egy szimpla huszárvágással átcsörtettünk a Kamrába (oda amúgy is szép emlékek fűznek), és ledöntöttünk néhány sört, megünnepelvén a sikeres vizsgaidőszakot, majd visszavonultunk a koleszba. Nem volt különösebben dúrva az este, csak már átkozottul jól esett sörözni, és utána rohadtul nem tudtam aludni. . .
A vizsgaidőszak amúgy meglehetősen rövid volt (számomra legalábbis, jövő héten még elég sokan vonulnak "harcba"), ennek megfelelően eléggé sűrű. De legalább az Andor utcai kisteszkót, illetve az "enerdzsi"-gyárakat támogattam némileg. Nem volt mese, annyira még nem vagyok edzett, hogy hajnal egyik csak úgy tartani bírja a frontot. Ami még ezt az időszakot illeti, akkor történt meg az a bizonyos békávésztrájk... No igen... Az valami csodálatos volt! De tényleg! Minden egyes percét, francokat percét, miliszekundumát tiszta szívből élveztem (aki pedig itt nem ismerte fel, hogy ironizálok, az vegye úgy, hogy összefirkáltam mustárral, és kinevettem)! Jó, ok, elismerem, megvolt a maga romantikája a dolognak (nincs az a trágyadomb, aminek ne találnám meg a romantikáját), de azér' nyomorogni a villamoson, illetve 'Keletre begyalogolni nem volt egy kellemes mutatvány. Ez utóbbival nem az volt a probléma, hogy egy órám át meneteltem, hanem hogy a vizsgára totál bezombultam, igaz Máz-Lee (a keramikusok és szerencsejátékosok védőszentje) velem volt, sikerült könnyű tételt húznom, és Fábián tanárúr is átengedett. A másik vizsga amin pörögtem, az a régészet volt, rögtön az első vizsga januárban. Az valahogy úgy nézett ki, hogy benn voltam kb 0830-tól, a vizsga kezdődött volna kilenckor (ha a tanárúr beért volna), ehelyett kezdődött tízkor, lement négy ember délig, majd jött egy röpke 'órás értekezlet, és végül 1445 környékén ki is szabadultam a 'zojjektumból. Igaz a vizsgán átengedett Pálóczi tanárúr, de azért látszott rajta, hogy őt is megviseli a dolog, inkább ás(at)na Szentkirályinál +30 'celziuszban, minthogy minket Rómer Flórisról, meg településrégészetről faggasson. Abból a szempontból jó volt viszont, hogy tök jól elbeszélgettünk szaktársammal vizsga elött a macsekjáról, hogy hogyan esett be a szekrény mögé, hogy mászott be a sütőbe, és hogyan zárták be a hűtőbe egy röpke éjszakára (állatvédőknek: mindhárom eseményt egy macsek szenvedte el és élet túl, úgyhogy a macskák társadalmában már val'szeg héroszként tisztelik, és szobrot is állítóttak neki valahol, valamikor...vagy nem). És felmerült bennem a gondolat, hogy szegény Belest mitől fosztjuk meg idehaza, a lakásból ki van ugyanis tiltva (igaz ezzel nincs mindig tisztában). Az ő élete ilyen űberlájt: néha eszik, néha (általában) alszik, néha nyávog, néha van, néha nincs...
A vizsgák elött volt egy másik fontos esemény is, nevezetesen a szilveszter, amit már régóta vártam. Visszatértem ugyanis a jó öreg albiba, kicsit kiereszteni a gőzt (illetve füstöt), az elmúlt félév ugyanis bulik tekintetében eléggé lapos volt, érthető, hogy annyira készültem. Kicsit ugyan megjelent bennem a félsz, az ilyen nagyon várt, nagyon tervezgetett dolgok ugyanis meglahatősen pocsékra szoktak sikerülni, ez az évzáró banzáj viszont megelehtősen jól sikerült (a tavalyihoz képest meg főleg, igaz lehet csak mert most többet ittam). Az összes tervem ugyanis annyi volt, hogy pipázok, és piálok, ezenfelül igyekeztem nem gondolni az eseményre (még véletlenül se legyenek elvárásaim). Szóval, tényleg jól éreztem magam, részletesen nem szeretném kifejteni a dolgot (az a Dodiblogon tudtommal úgyis fennt van), estleg annyit adnék hozzá, hogy megtudtam, nem bírom olyan jól az ouzót, igaz lehet hogy az volt bűntetésem a tettért, melyet, bár Melinda sugallatára, de elkövettem, és értelmetlenül küldtem annyi szenet és dohány a halálba. De hát, ahogy azt mindani szokás: "Ki az ördögnek szolgál, annak kínnal fizetnek." :)
Az ünnepeket megelőző időszak pedig a lázas készülődésé volt. A 'szorgalmi utolsó pár hetére remekül összetorlódtak a beadandók, így azokon dolgoztam, amit a töritudomány, illetve a latin zh-m bánt, de összességébe még így is a kisebbik rosszat választottam, az hogy nem vágnak meg nyilvánvaló volt az eddigi munka alapján, csak a jegy nem volt mindegy.
Így visszatekintve az egész évre, el kell mondjam, hogy meglehetősen mozgalmas volt. Kihevertem a Győrből történő kivonulást, sikeresen leérettségiztem angolból emeltszinten, melóztam a keltetőben, sz@rrá áztam Nándorral Szigligeten, majd Cucu lettem, s végül, de nem utolsó sorban bekerültem egy "teljesen" új város, és teljesen új egyetem univerzumába, és ezek csak a felületes dolgok, nem adják vissza azt a sok gondolatot, érzést, biz-bazt amit egy hely, kép, vagy név említése felidéz bennem, amikor az Úr kétezer-nyomorult-kilencedik évére gondolok...
(Vagy szimplán normális zenét kéne hallgatni amikor ide faragok, nem ezt a "múltbarévedős" kreppet...)
No de itt szerintem zárom is soraimat, következő bejegyzésemet igyekszem hamarabb összetákolni, nem hiszem ugyanis, hogy a második 'szorgalmi alatt lenne hozzá erőm, de őszintén szólva nem igérek semmit...
És hogy Csoma tanárúr január 13-i vizsgájának végszavával búcsúzzak:
"Boldog új évet [mindenkinek]!"
Üdv:
Petya
Igen, újra bejegyzek, csodával határos már-már szerintem is, tekintve hogy a legutóbbi bejegyzésem időpontjának megállapításához TL, de minimum C14-es vizsgálat kéne, de ez van, mostanában nagyon nem tudtam rászánni magam az ide történő alkotásra, egyéb témakörökben bőven kiélhettem ilyen jellegű kreatívitásomat, illetve remélem, hogy az ezt követő sorokból ez többé-kevésbé ki is derül. Szóval így, gonosz módon, most előre szólnék, hogy ez egy meglehetősen hosszú(nak tervezett) bejegyzés lesz, szeretném ugyanis a velem eleddig történteket illetve az elmúlt évet valahogyan summázni. Az ezt követő bejegyzésemre ugyanis terveim vannak (nagy terveim), és mivel az ahhoz szükséges szabadidő is rendelkezésemre áll, remélhetőleg sikerül még a közeljövőben megvalósítani...
'Szal!
'Pest nagy(szerű) városából tegnap érkeztem haza, és bár már arra a napra terveztem az összefoglalást, a döglés és a Krím "bombázása" valahogy csábítóbnak bizonyult. Hiába no, lusta vagyok, ez van...
A szombati hazajövetelnek egyébként az volt az oka, hogy nekem is és Dániel kollégának is pénteken volt az utolsó vizsgája, 'ippeg ezért úgy terveztük, elugrunk az Andersenbe' egy méter dán sörért (igen, ott méterben is adják [elvileg], teljesen még nem zakkantam meg...). A célterületre való felvonulást végül 1700 körül kezdtük meg asszem (memória rulez), miután hazaestem a vallástöri vizsgáról. A kocsmába érve kezdődtek a gondok, ugyanis péntek este lévén a hely konkrétan dugig volt, így egy szimpla huszárvágással átcsörtettünk a Kamrába (oda amúgy is szép emlékek fűznek), és ledöntöttünk néhány sört, megünnepelvén a sikeres vizsgaidőszakot, majd visszavonultunk a koleszba. Nem volt különösebben dúrva az este, csak már átkozottul jól esett sörözni, és utána rohadtul nem tudtam aludni. . .
A vizsgaidőszak amúgy meglehetősen rövid volt (számomra legalábbis, jövő héten még elég sokan vonulnak "harcba"), ennek megfelelően eléggé sűrű. De legalább az Andor utcai kisteszkót, illetve az "enerdzsi"-gyárakat támogattam némileg. Nem volt mese, annyira még nem vagyok edzett, hogy hajnal egyik csak úgy tartani bírja a frontot. Ami még ezt az időszakot illeti, akkor történt meg az a bizonyos békávésztrájk... No igen... Az valami csodálatos volt! De tényleg! Minden egyes percét, francokat percét, miliszekundumát tiszta szívből élveztem (aki pedig itt nem ismerte fel, hogy ironizálok, az vegye úgy, hogy összefirkáltam mustárral, és kinevettem)! Jó, ok, elismerem, megvolt a maga romantikája a dolognak (nincs az a trágyadomb, aminek ne találnám meg a romantikáját), de azér' nyomorogni a villamoson, illetve 'Keletre begyalogolni nem volt egy kellemes mutatvány. Ez utóbbival nem az volt a probléma, hogy egy órám át meneteltem, hanem hogy a vizsgára totál bezombultam, igaz Máz-Lee (a keramikusok és szerencsejátékosok védőszentje) velem volt, sikerült könnyű tételt húznom, és Fábián tanárúr is átengedett. A másik vizsga amin pörögtem, az a régészet volt, rögtön az első vizsga januárban. Az valahogy úgy nézett ki, hogy benn voltam kb 0830-tól, a vizsga kezdődött volna kilenckor (ha a tanárúr beért volna), ehelyett kezdődött tízkor, lement négy ember délig, majd jött egy röpke 'órás értekezlet, és végül 1445 környékén ki is szabadultam a 'zojjektumból. Igaz a vizsgán átengedett Pálóczi tanárúr, de azért látszott rajta, hogy őt is megviseli a dolog, inkább ás(at)na Szentkirályinál +30 'celziuszban, minthogy minket Rómer Flórisról, meg településrégészetről faggasson. Abból a szempontból jó volt viszont, hogy tök jól elbeszélgettünk szaktársammal vizsga elött a macsekjáról, hogy hogyan esett be a szekrény mögé, hogy mászott be a sütőbe, és hogyan zárták be a hűtőbe egy röpke éjszakára (állatvédőknek: mindhárom eseményt egy macsek szenvedte el és élet túl, úgyhogy a macskák társadalmában már val'szeg héroszként tisztelik, és szobrot is állítóttak neki valahol, valamikor...vagy nem). És felmerült bennem a gondolat, hogy szegény Belest mitől fosztjuk meg idehaza, a lakásból ki van ugyanis tiltva (igaz ezzel nincs mindig tisztában). Az ő élete ilyen űberlájt: néha eszik, néha (általában) alszik, néha nyávog, néha van, néha nincs...
A vizsgák elött volt egy másik fontos esemény is, nevezetesen a szilveszter, amit már régóta vártam. Visszatértem ugyanis a jó öreg albiba, kicsit kiereszteni a gőzt (illetve füstöt), az elmúlt félév ugyanis bulik tekintetében eléggé lapos volt, érthető, hogy annyira készültem. Kicsit ugyan megjelent bennem a félsz, az ilyen nagyon várt, nagyon tervezgetett dolgok ugyanis meglahatősen pocsékra szoktak sikerülni, ez az évzáró banzáj viszont megelehtősen jól sikerült (a tavalyihoz képest meg főleg, igaz lehet csak mert most többet ittam). Az összes tervem ugyanis annyi volt, hogy pipázok, és piálok, ezenfelül igyekeztem nem gondolni az eseményre (még véletlenül se legyenek elvárásaim). Szóval, tényleg jól éreztem magam, részletesen nem szeretném kifejteni a dolgot (az a Dodiblogon tudtommal úgyis fennt van), estleg annyit adnék hozzá, hogy megtudtam, nem bírom olyan jól az ouzót, igaz lehet hogy az volt bűntetésem a tettért, melyet, bár Melinda sugallatára, de elkövettem, és értelmetlenül küldtem annyi szenet és dohány a halálba. De hát, ahogy azt mindani szokás: "Ki az ördögnek szolgál, annak kínnal fizetnek." :)
Az ünnepeket megelőző időszak pedig a lázas készülődésé volt. A 'szorgalmi utolsó pár hetére remekül összetorlódtak a beadandók, így azokon dolgoztam, amit a töritudomány, illetve a latin zh-m bánt, de összességébe még így is a kisebbik rosszat választottam, az hogy nem vágnak meg nyilvánvaló volt az eddigi munka alapján, csak a jegy nem volt mindegy.
Így visszatekintve az egész évre, el kell mondjam, hogy meglehetősen mozgalmas volt. Kihevertem a Győrből történő kivonulást, sikeresen leérettségiztem angolból emeltszinten, melóztam a keltetőben, sz@rrá áztam Nándorral Szigligeten, majd Cucu lettem, s végül, de nem utolsó sorban bekerültem egy "teljesen" új város, és teljesen új egyetem univerzumába, és ezek csak a felületes dolgok, nem adják vissza azt a sok gondolatot, érzést, biz-bazt amit egy hely, kép, vagy név említése felidéz bennem, amikor az Úr kétezer-nyomorult-kilencedik évére gondolok...
(Vagy szimplán normális zenét kéne hallgatni amikor ide faragok, nem ezt a "múltbarévedős" kreppet...)
No de itt szerintem zárom is soraimat, következő bejegyzésemet igyekszem hamarabb összetákolni, nem hiszem ugyanis, hogy a második 'szorgalmi alatt lenne hozzá erőm, de őszintén szólva nem igérek semmit...
És hogy Csoma tanárúr január 13-i vizsgájának végszavával búcsúzzak:
"Boldog új évet [mindenkinek]!"
Üdv:
Petya
2009. november 28., szombat
Bejegyzés 005 // Situation report
2009.11.29
2302
Ezeket a sorokat teljes sötétségből írom. Fényt gyújtani ostobaság lenne jelen esteben, és ki tudja lesz-e esélyem máskor ezt megírni... Ember, ha tudom, hogy az előző néhány hét nyugalma pusztán vihar elötti csend volt; bár számíthattam volna rá, mostanában semmi sem történik ok nélkül, de ezen már nincs értelme agyalni... A katlan kész, és innen egyedül kell kitörnöm. . .
Node ugorjunk a lényegre:
Az elmúlt pár hét fontosabb eseményeit szeretném ide felvésni, mielött elragad a vizsgaidőszak, és az azt megelőző áradat. Bár a blog elindításakor nem terveztem heti eseményeim elemzését, az elmúlt időszak eléggé cselekményben gazdaknak tűnt, így gondoltam kivételt teszek.
Ha jól emlékszem kb. 3 hete sikerült bejegyzést produkálnom (hogy mennire értékelhető, az kérdéses ugyan), és innen is venném fel az események folyamát.
A történtek fonalát valamikor november 8. körül venném fel, amikor még így konkrétan nem történt semmi különös, a MÁV Start jóvoltából megérkeztem a koleszba. A szokásos semmittevés közepette valamelyikünk felvetette olyan 2000 környékén egy esetleges pókerparty lehetőségét, és mivel Bandi rendelkezett az ehhez szükséges "eszközkészlettel" neki is láttunk. Eleddíg semmi különös nincs a történtekben ugyebár; a dolog ott kezd igazán éedekes lenni, hogy a meccset önkényes módon éjjfél magasságában szakítottam meg, nevezetesen a másnapi kelés 0530-ra lett időzítve. Most pedíg felmerül a kérdés, mi a bánatér' kelteém én olyan korán... Nos az Őstörink meglehetősen rendhagyóra sikeredett, nevezetesen Gödöllőn (?) volt megtartva, az ottani városi múzeumban. Ahhoz pedíg hog oda eljussak, el kellett caplatnom egészen az Örsvezér teréig, ami nem 3 perc. Végül sikerült időben odaérnem, és ismerősökkel is sikerült ütköznöm. Végül aztán 0749 környékén "elragadott minket a HÉV". Megérkezésünket követően relatíve hamar megtaláltuk a helyi múzeumot, ahol ha jól emlékszem polinéziáról volt egy kiállítás (tudom, gyanúsan kevés a tényanyag eddigi írásomban, de hiába, én is csak ember vagyok, az én emlékeim is kopnak). Ismét felmerül a kérdés, mi a túróst kerestünk mi ott. Nos az óra az ott feltűntetett eszközökre volt kihegyezve, a jelenlegi természeti népek eszköztára ugyanis mutat némi hasonlóságot a neolitikum és a paleolitikum (kőkorszak) emberével. Az "óra" után páran tovább maradtunk, váltottunk pár szót tanárnővel a világ dolgairól, illetve az egyetem lehetőségeiről. És amit mondott elég jól mélyítette a hadtöri specializáció Vs. angol minor dilemmámat. Nevezetesen ő azt mondta nekünk, foglalkozzunk azzal, ami igazán érdekel minket. Igaz lehet, nem az lesz a könnyebb, kényelmesebb út, de az viszont nem tekinthető életnek, ha az ember azzal kínlódik ami egyáltalán nem érdekli. Ezt követően elindultunk vissza az állomásra, és bár jó 15 perccel a HÉV érkezése előtt odaértünk, mégis sikerült lekésnünk a járgányt...(hja, simán forgathatna valaki 1 filmet "A HÉV túl messze van címmel"). De legalább jól elvoltunk az állomáson, illetve rájöttünk, hogy ott ahol a köd miatt nincs semmi, de emberek szállnak le, mégiscsak van valami...
A keddi nap meglehetősen fontos volt számomra, nevezetesen aznap töltötte be Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 90. életévét! Ezen kívül órák helyett az MTA-ban volt program. Nevezetesen a "reformáció és medialitás" című konferencián (gyakorlatilag egy előadássorozat volt) vettünk részt mint hallgatóság. Bár a téma elég távol állt tőlem, legalább elmondhatom magamról, hogy jártam a Magyar Tudományos Akadémia épületében, ahol egyébként nagyon kényelmes fotelok vannak. A srácokkal gondoltuk is, hogy egyet kicsempészünk, azonban a lustaság nagy úr, feladtuk eme tervünket. Később Adrián felvetette, mér' nem viszünk magunkkal egy oszlopot ha már annyi van. Legalább elmondhattunk volna magunkról, hogy egyetemünk oszlopos tagjai vagyunk. . .
Szerdán szintén nem a suliban, hanem a Kossuth klubban volt néhány előadás. Hogy az konkrétan milyen célt szolgál, nem tudom, minden esetre bizonyára az is konferenciáknak, előadásoknak adhat otthont (míly logikus...). Az itteni előadások valamivel érdekesebbnek tűntek, főleg a amelyik a török háborúk röplapjait boncolgatta.
A csütörtöki nap is szép volt, főleg hogy voltak órák. A nap folyamán semmi különös nem történt, az esti program volt inkább érdekes, nevezetesen aznap volt a gólyabál. Az esemény 2000 körül kezdődött, ahova szerintem viszonylag pontosan meg is érkeztem kb. 2200-2230 között. Hiába no, hosszú volt az út, főleg ha beleszámoljuk azt a tényt is h 2000-kor még a fogdokinál csücsültem. A helyszín amúgy a híres (és italárairól hírhedt) B-seven volt. A hely amúgy relatíve jó volt, csak ne lett volna minden olyan drága, és ne lett volna olyan kevés mindenből (vagy szimplán a sznobságomat is otthon kellett volna hagyni, és sört inni). Ezt leszámítva, relatív jól elvoltam, ismét tomboltam az Animal cannibals-re (mint azt voltam kedves leírni, a gólyatáborban is felléptek). Kb. 0230 fele hagytam el a helyet, és kb. 0400-ra meg is érkeztem a koleszba, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kifejtsem, mér' nem járok sehova. És az egyik legfőbb ok, hogy a délutnából 2 órám rámegy pusztán arra, hogy kibogozzam, hogy jutok oda, és melyik éjjszakai járattal jutok haza. És bár készültem a hazaútra, a Gellért térnél így is várhattam bő egy bő órát, mivel az előző busz az orrom elött ment el, illetve ott jöttem rá, hogy az Astoriánál is átszállhattam volna, bár őszintén szólva jól jött az a kis séta, amíg a 'Kálvinról átcaplattam a 'Gellértre. Mindezek ellenére sikerült viszonylag korán felkelnem, valami miatt 0730-nál nem tudtam tovább aludni. Viszont a vonatot simán elértem.
A második hét kevésbé volt pörgős, de azért volt néhány jelentősebb esemény. Szerdán ugyanis a HÖK tartott szakestet a koleszban. Erre mi gondoltuk fel is készülünk emberesen, Bandi pálinkáját fel is áldoztuk erre a célra, mint késöbb kiderült feleslegesen, rájöttem ugyanis, hogy a szakest fogalma itt és Győrött teljesen mást takar, de amíg erre nem jöttük rá, legalább jól elvoltunk.
Ami miatt még érdekes a hét, az a csütörtöki töriföldrajz doga volt csütörtök reggel, és mivel a szerdát mint általába, most is csütörtök követte, kénytelen voltam némileg másnaposan dogát írni. A végeredmény végülis nem is lett rossz, sőt, kifejezetten jó, ennek ellenére kissé hajmeresztő volt a papír felett ülni... gyakorlatilag alig münködő aggyal...
A pénteki napom kivételesen nem idahaza kezdődött, hanem a koleszban. Nevezetesen a BTK épületében IKránnal kapcsolatban volt 1 konferencia, amire úgy döntöttem elnézek, és itt azért éreztem, bizonyos fokig révbe értem, ugyanis Győrből (a toborzást leszámítva) nem nagyon volt olyan program, amire csak úgy önszántamból bementem volna. Érkezésemkor kicsit megijedtem, ugyanis mindenütt öltönyös, nyakkendős úriemberek sürgölődtek (külügyisek is voltak) én meg berontottam farmerba, igaz ing volt rajtam, így annyira talán nem lógtam ki. A "konferencia" amúgy két nagy blokkra volt osztva, az elején elsősorban Irán történetével foglakoztak, különösen a '70-es évektől kezdődően. Ami különösen érdekelt, az Kun Miklós előadása volt, ami Sztálin Iránnal kapcsolatos terveit elemzgette. A második blokk pedig a jelenre koncentrált, az Iránnal kapcsolatos diplomáciai lehetőségeket, illetve annak katonai erejét elemezte; és meg kell hogy mondjam, az utóbbi előadásből a "vizuális szemléltetőeszközöket" kicsit hiányoltam (ott ugyanis az Irán rendelkezésére álló "eszözkészletröl" volt szó). Az utolsó előadást kihagytam, pedig az is finomnak tűnt, a terrorizmus elleni háború térségre vonatkozó hatásaról szólt, de hiába, a vonatokon azóta sem terem bástya, nekem meg nem volt kedvem szombaton hazamenni. A vonaton egyébként találkoztam szaktársammal, Adéllal, aki 'Fehérvárig utazott, így a szokásos punnyadás helyett dumáltam egy jót az úton. Megbeszéltük melyik a vizsgaidőszakkal kapcsolatos dolgokat, melyik tanárnál mi a teendő, illetve hogy miért nem utállom a fogorvoskat...
Ez a hét meg meglehetősen soványka volt. Rájöttem hogy totál el vagyok havazva, de legalább nem vagyok egyedül. Csütörtökön Danival lenéztünk a "giccses" pincebuliba, ami... hát-hát... olyan volt amilyen. Nincs mese tél van, hideg van, és valahogy sehogyse jött át a fíling. Ismerősből is eléggé kevés volt, bár hozzá kell tegyem elég hamar eltávoztunk a "tetthelyről".
Nos kb. így áll a front odafennt, eljött a zúzdás időszak nálunk is. Úgyhogy egyelőre zárom soraimat, maj' jel'kezek ha kedvem tartja; minden jót mindenkinek!
2302
Ezeket a sorokat teljes sötétségből írom. Fényt gyújtani ostobaság lenne jelen esteben, és ki tudja lesz-e esélyem máskor ezt megírni... Ember, ha tudom, hogy az előző néhány hét nyugalma pusztán vihar elötti csend volt; bár számíthattam volna rá, mostanában semmi sem történik ok nélkül, de ezen már nincs értelme agyalni... A katlan kész, és innen egyedül kell kitörnöm. . .
Node ugorjunk a lényegre:
Az elmúlt pár hét fontosabb eseményeit szeretném ide felvésni, mielött elragad a vizsgaidőszak, és az azt megelőző áradat. Bár a blog elindításakor nem terveztem heti eseményeim elemzését, az elmúlt időszak eléggé cselekményben gazdaknak tűnt, így gondoltam kivételt teszek.
Ha jól emlékszem kb. 3 hete sikerült bejegyzést produkálnom (hogy mennire értékelhető, az kérdéses ugyan), és innen is venném fel az események folyamát.
A történtek fonalát valamikor november 8. körül venném fel, amikor még így konkrétan nem történt semmi különös, a MÁV Start jóvoltából megérkeztem a koleszba. A szokásos semmittevés közepette valamelyikünk felvetette olyan 2000 környékén egy esetleges pókerparty lehetőségét, és mivel Bandi rendelkezett az ehhez szükséges "eszközkészlettel" neki is láttunk. Eleddíg semmi különös nincs a történtekben ugyebár; a dolog ott kezd igazán éedekes lenni, hogy a meccset önkényes módon éjjfél magasságában szakítottam meg, nevezetesen a másnapi kelés 0530-ra lett időzítve. Most pedíg felmerül a kérdés, mi a bánatér' kelteém én olyan korán... Nos az Őstörink meglehetősen rendhagyóra sikeredett, nevezetesen Gödöllőn (?) volt megtartva, az ottani városi múzeumban. Ahhoz pedíg hog oda eljussak, el kellett caplatnom egészen az Örsvezér teréig, ami nem 3 perc. Végül sikerült időben odaérnem, és ismerősökkel is sikerült ütköznöm. Végül aztán 0749 környékén "elragadott minket a HÉV". Megérkezésünket követően relatíve hamar megtaláltuk a helyi múzeumot, ahol ha jól emlékszem polinéziáról volt egy kiállítás (tudom, gyanúsan kevés a tényanyag eddigi írásomban, de hiába, én is csak ember vagyok, az én emlékeim is kopnak). Ismét felmerül a kérdés, mi a túróst kerestünk mi ott. Nos az óra az ott feltűntetett eszközökre volt kihegyezve, a jelenlegi természeti népek eszköztára ugyanis mutat némi hasonlóságot a neolitikum és a paleolitikum (kőkorszak) emberével. Az "óra" után páran tovább maradtunk, váltottunk pár szót tanárnővel a világ dolgairól, illetve az egyetem lehetőségeiről. És amit mondott elég jól mélyítette a hadtöri specializáció Vs. angol minor dilemmámat. Nevezetesen ő azt mondta nekünk, foglalkozzunk azzal, ami igazán érdekel minket. Igaz lehet, nem az lesz a könnyebb, kényelmesebb út, de az viszont nem tekinthető életnek, ha az ember azzal kínlódik ami egyáltalán nem érdekli. Ezt követően elindultunk vissza az állomásra, és bár jó 15 perccel a HÉV érkezése előtt odaértünk, mégis sikerült lekésnünk a járgányt...(hja, simán forgathatna valaki 1 filmet "A HÉV túl messze van címmel"). De legalább jól elvoltunk az állomáson, illetve rájöttünk, hogy ott ahol a köd miatt nincs semmi, de emberek szállnak le, mégiscsak van valami...
A keddi nap meglehetősen fontos volt számomra, nevezetesen aznap töltötte be Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 90. életévét! Ezen kívül órák helyett az MTA-ban volt program. Nevezetesen a "reformáció és medialitás" című konferencián (gyakorlatilag egy előadássorozat volt) vettünk részt mint hallgatóság. Bár a téma elég távol állt tőlem, legalább elmondhatom magamról, hogy jártam a Magyar Tudományos Akadémia épületében, ahol egyébként nagyon kényelmes fotelok vannak. A srácokkal gondoltuk is, hogy egyet kicsempészünk, azonban a lustaság nagy úr, feladtuk eme tervünket. Később Adrián felvetette, mér' nem viszünk magunkkal egy oszlopot ha már annyi van. Legalább elmondhattunk volna magunkról, hogy egyetemünk oszlopos tagjai vagyunk. . .
Szerdán szintén nem a suliban, hanem a Kossuth klubban volt néhány előadás. Hogy az konkrétan milyen célt szolgál, nem tudom, minden esetre bizonyára az is konferenciáknak, előadásoknak adhat otthont (míly logikus...). Az itteni előadások valamivel érdekesebbnek tűntek, főleg a amelyik a török háborúk röplapjait boncolgatta.
A csütörtöki nap is szép volt, főleg hogy voltak órák. A nap folyamán semmi különös nem történt, az esti program volt inkább érdekes, nevezetesen aznap volt a gólyabál. Az esemény 2000 körül kezdődött, ahova szerintem viszonylag pontosan meg is érkeztem kb. 2200-2230 között. Hiába no, hosszú volt az út, főleg ha beleszámoljuk azt a tényt is h 2000-kor még a fogdokinál csücsültem. A helyszín amúgy a híres (és italárairól hírhedt) B-seven volt. A hely amúgy relatíve jó volt, csak ne lett volna minden olyan drága, és ne lett volna olyan kevés mindenből (vagy szimplán a sznobságomat is otthon kellett volna hagyni, és sört inni). Ezt leszámítva, relatív jól elvoltam, ismét tomboltam az Animal cannibals-re (mint azt voltam kedves leírni, a gólyatáborban is felléptek). Kb. 0230 fele hagytam el a helyet, és kb. 0400-ra meg is érkeztem a koleszba, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kifejtsem, mér' nem járok sehova. És az egyik legfőbb ok, hogy a délutnából 2 órám rámegy pusztán arra, hogy kibogozzam, hogy jutok oda, és melyik éjjszakai járattal jutok haza. És bár készültem a hazaútra, a Gellért térnél így is várhattam bő egy bő órát, mivel az előző busz az orrom elött ment el, illetve ott jöttem rá, hogy az Astoriánál is átszállhattam volna, bár őszintén szólva jól jött az a kis séta, amíg a 'Kálvinról átcaplattam a 'Gellértre. Mindezek ellenére sikerült viszonylag korán felkelnem, valami miatt 0730-nál nem tudtam tovább aludni. Viszont a vonatot simán elértem.
A második hét kevésbé volt pörgős, de azért volt néhány jelentősebb esemény. Szerdán ugyanis a HÖK tartott szakestet a koleszban. Erre mi gondoltuk fel is készülünk emberesen, Bandi pálinkáját fel is áldoztuk erre a célra, mint késöbb kiderült feleslegesen, rájöttem ugyanis, hogy a szakest fogalma itt és Győrött teljesen mást takar, de amíg erre nem jöttük rá, legalább jól elvoltunk.
Ami miatt még érdekes a hét, az a csütörtöki töriföldrajz doga volt csütörtök reggel, és mivel a szerdát mint általába, most is csütörtök követte, kénytelen voltam némileg másnaposan dogát írni. A végeredmény végülis nem is lett rossz, sőt, kifejezetten jó, ennek ellenére kissé hajmeresztő volt a papír felett ülni... gyakorlatilag alig münködő aggyal...
A pénteki napom kivételesen nem idahaza kezdődött, hanem a koleszban. Nevezetesen a BTK épületében IKránnal kapcsolatban volt 1 konferencia, amire úgy döntöttem elnézek, és itt azért éreztem, bizonyos fokig révbe értem, ugyanis Győrből (a toborzást leszámítva) nem nagyon volt olyan program, amire csak úgy önszántamból bementem volna. Érkezésemkor kicsit megijedtem, ugyanis mindenütt öltönyös, nyakkendős úriemberek sürgölődtek (külügyisek is voltak) én meg berontottam farmerba, igaz ing volt rajtam, így annyira talán nem lógtam ki. A "konferencia" amúgy két nagy blokkra volt osztva, az elején elsősorban Irán történetével foglakoztak, különösen a '70-es évektől kezdődően. Ami különösen érdekelt, az Kun Miklós előadása volt, ami Sztálin Iránnal kapcsolatos terveit elemzgette. A második blokk pedig a jelenre koncentrált, az Iránnal kapcsolatos diplomáciai lehetőségeket, illetve annak katonai erejét elemezte; és meg kell hogy mondjam, az utóbbi előadásből a "vizuális szemléltetőeszközöket" kicsit hiányoltam (ott ugyanis az Irán rendelkezésére álló "eszözkészletröl" volt szó). Az utolsó előadást kihagytam, pedig az is finomnak tűnt, a terrorizmus elleni háború térségre vonatkozó hatásaról szólt, de hiába, a vonatokon azóta sem terem bástya, nekem meg nem volt kedvem szombaton hazamenni. A vonaton egyébként találkoztam szaktársammal, Adéllal, aki 'Fehérvárig utazott, így a szokásos punnyadás helyett dumáltam egy jót az úton. Megbeszéltük melyik a vizsgaidőszakkal kapcsolatos dolgokat, melyik tanárnál mi a teendő, illetve hogy miért nem utállom a fogorvoskat...
Ez a hét meg meglehetősen soványka volt. Rájöttem hogy totál el vagyok havazva, de legalább nem vagyok egyedül. Csütörtökön Danival lenéztünk a "giccses" pincebuliba, ami... hát-hát... olyan volt amilyen. Nincs mese tél van, hideg van, és valahogy sehogyse jött át a fíling. Ismerősből is eléggé kevés volt, bár hozzá kell tegyem elég hamar eltávoztunk a "tetthelyről".
Nos kb. így áll a front odafennt, eljött a zúzdás időszak nálunk is. Úgyhogy egyelőre zárom soraimat, maj' jel'kezek ha kedvem tartja; minden jót mindenkinek!
2009. november 1., vasárnap
Bejegyzés 004 // Csak röviden...
Üdvözlök mindenkit újra!
Tudom az utóbbi időben ismét silerült alaposan eltűnnöm, gondoltam épp ezért csapok egy gyors bejegyzést, adok valami minimális életjelet magamról, mielött ez a hét is megy a levesbe. Kivételesen nem az általános időhiány miatt nem sikerült semmit se faragnom, hanem egyszerűen elfogyott az a szellemi muníció, amit itt hasznosítani tudnék. Lehet az ősz az oka, lehet szimplán lusta vagyok, franc tu'ggya. Pedíg valamiért szeretem ezt az évszakot, a kertásás, fahasogatás "gyönyöreit", illetve azt az összetéveszthetetlen kesenyés szagot, amit ilyenkor az uccákon érezni lehet. . . . Hát egen. Ősz.
No de vissza az elmúlt pár hétre, összességében elmondhatom, hogy mostanában végre "ráértem" a dolgokra. Mondhatni üresjáraon voltam eddíg, a jövő héten megint jön a kötelező s&d (s&d= search and destroy kutass és pusztíts, igaz ide nyugodtan bevezethetném a kutass és körmölj fogalmát, elsősorban azt hajtom végre) a jó öreg "szabóervinben". Igaz eddíg se nagyon unatkoztam, két kiselőadást sikeresen letudtam, illetve a három hét alatt kétszer zh-ztunk ugyanabból a tárgyból, gyakorlatilag kétszer megírtuk maj'nem ugyanazt, és itt rögtön jött egy jelentős különbség a SZEgyetemmel szemben, nevezetesen azér' írtunk újra, mivel a zh-k elég "rosszul"(??) sikerültek, ugyanis a bagázs nagy része 2-est írt (Győrött szerény emlékeim szerint egy ilyen átlag bőőven jó szokott lenni, igaz ez tárgyfüggő, de másnem a gépészkolléga korrigál).
Aztán ami még nem tartozik az átlagos daily routine-hoz, az a rendszeres vizit a fogdokinál. Hja, a gyökérkezelés (illetve szaktársam szerint gyökér-kezelés) már csak ilyen, nincs is szebb annál mint amikor kétcentis fúróval turkállnak az ember fogában... De sebaj, legközelebb megin' kapok érzéstelenítőt, úgyhogy megin' zsibbadhat a fél fejem egész este. Juhéjj...
Nos így elsőre ennyi lenne az első "nemcsináltamsemmit" bejegyzésem, menek készülődni, lassan startol a vonatom. Az esetleges tartozásaimat igyekszem legközelebb törleszteni, másnem a téli emlékeimet meg leírom majd júliusba.
Addig is (nem, nem júliusig) minden jót mindenkinek,
adieu!
Tudom az utóbbi időben ismét silerült alaposan eltűnnöm, gondoltam épp ezért csapok egy gyors bejegyzést, adok valami minimális életjelet magamról, mielött ez a hét is megy a levesbe. Kivételesen nem az általános időhiány miatt nem sikerült semmit se faragnom, hanem egyszerűen elfogyott az a szellemi muníció, amit itt hasznosítani tudnék. Lehet az ősz az oka, lehet szimplán lusta vagyok, franc tu'ggya. Pedíg valamiért szeretem ezt az évszakot, a kertásás, fahasogatás "gyönyöreit", illetve azt az összetéveszthetetlen kesenyés szagot, amit ilyenkor az uccákon érezni lehet. . . . Hát egen. Ősz.
No de vissza az elmúlt pár hétre, összességében elmondhatom, hogy mostanában végre "ráértem" a dolgokra. Mondhatni üresjáraon voltam eddíg, a jövő héten megint jön a kötelező s&d (s&d= search and destroy kutass és pusztíts, igaz ide nyugodtan bevezethetném a kutass és körmölj fogalmát, elsősorban azt hajtom végre) a jó öreg "szabóervinben". Igaz eddíg se nagyon unatkoztam, két kiselőadást sikeresen letudtam, illetve a három hét alatt kétszer zh-ztunk ugyanabból a tárgyból, gyakorlatilag kétszer megírtuk maj'nem ugyanazt, és itt rögtön jött egy jelentős különbség a SZEgyetemmel szemben, nevezetesen azér' írtunk újra, mivel a zh-k elég "rosszul"(??) sikerültek, ugyanis a bagázs nagy része 2-est írt (Győrött szerény emlékeim szerint egy ilyen átlag bőőven jó szokott lenni, igaz ez tárgyfüggő, de másnem a gépészkolléga korrigál).
Aztán ami még nem tartozik az átlagos daily routine-hoz, az a rendszeres vizit a fogdokinál. Hja, a gyökérkezelés (illetve szaktársam szerint gyökér-kezelés) már csak ilyen, nincs is szebb annál mint amikor kétcentis fúróval turkállnak az ember fogában... De sebaj, legközelebb megin' kapok érzéstelenítőt, úgyhogy megin' zsibbadhat a fél fejem egész este. Juhéjj...
Nos így elsőre ennyi lenne az első "nemcsináltamsemmit" bejegyzésem, menek készülődni, lassan startol a vonatom. Az esetleges tartozásaimat igyekszem legközelebb törleszteni, másnem a téli emlékeimet meg leírom majd júliusba.
Addig is (nem, nem júliusig) minden jót mindenkinek,
adieu!
2009. október 10., szombat
Bejegyzés 003 // Summer of '09 part 2
Ismét üdv mindenkinek!
Tudom kissé megkéstem ezzel a bejegyzéssel (ezügyben egyébként elnézést is kérnék minden esetleges olvasómtól), de az utóbbi időbe kissé összesűrűsödtek a dolgok, és nem nagyon volt lehetőségem, hogy hagyjam elmém "virágait" kibontakozni. Mostanába ugyanis eléggé elszaporodtak a "kommunista" szombatok, illetve vasránapok (nem én akartam szombaton latint, illetve arról se tehetek szerintem hogy a szőlőt le kell szedni, hogy bor legyen belőle) és ezen csapnivaló tájm menedzsmentem se segített sokat.
'Szal... vissza '09. augusztusára....
Előző bejegyzésem fonalait valahol ott varrtam el, hogy utoljára léptem ki a Csibgyár ajtaján. Nos...
Ezt következően egy meglehetősen eseménytelen hét következett, semmi különösebb dolgom nem akadt, leszámítva hogy hordozható vinyó miatt annyiszor jártam Veszprém faluban, mint normális esetben egy hónapban (egen, kétszer kb.), de végül is 140 Gigával jobban jártam, igaz azt sem mostanában fogom kihasználni, nemhogy a többi 500-at.
A következő hét már valamivel pörgösebbre sikeredett, Nándorunk ugyanis elhatározta, hogy az elmaradt bringatúra pótlására szervez egy gyalogtúrát Szigligetre némi hegymászással egybekötve. Mivel azonban a brigád eléggé elfoglalt volt, gondoltam én azér' bevállalom a dolgot, igaz a családi nyaralás első napját fel kellett áldoznom, de úgy véltem ekkora áldozat egy haverért még belefér.
Felkészülésemet a kedden, illetve szerdán végetzem a Somlón, és meg kell hogy állapítsam, az tökéletesen megütötte az ELÉGTELEN szintet, legalábbis nem annak volt köszönhető, hogy nem vesztem oda valahol a Badacsony hágóin.
A gyülekező amúgy aug. 13-án a tapolcai pályaudvaron volt, ahonnan fényes napsütés által kísérve elindultunk az "ismeretlenbe"(amit Nándorunk már oda-vissza kb. 28szor megjárt). Első állomásunk a Szent György hegy volt, ahol a hátizsákom pántrögzítési pontja nem bírta a terhelést, így kénytelenek voltunk 1 csomóval megoldani a dolgot, ami egyébként mind a mai napig kitart. Hamarosan el is értük a menedékházat, ahol is Nándorban felhorgadtak a régi emlékek. Megtekintettük a "sárkánylukat", majd ezután következett a hegymászás, úgy döntöttünk nevezetesen, hogy a tízen-huszon-akárhány kilós (akkurátusabbaknak kg tömegű) cumónkkal inkább a lépcsős részen ereszkedünk le a hegytetőről. Itt kicsit elgondolkodtam lábbeliválasztásom helyességéről, bár nem vagyok teljesen biztos hogy egy pár bakancs sokkal jobb lett volna.
Ezt követően megindultunk, és Szigliget felé vettük utunk. Mivel igyekeztünk a relatíve rövidebb úton haladni, ezért rátértünk a Balatoni biciklis túra útvonalára (bővebb infó Nándortól elérhető), aholis életünk egyik legnagyobb WTF momentuma következett be (talán még a Terminators című szuperfilm ezen jelentét is űberelte), nevezetesen a bicajosút mellett pihiztünk (autóút a dzsindzsa mögött jó 30 m-re) amikor elhajtott az orrunk elöttünk 1 kisebb Ford gyártmányú gépjármű... Hát egen ez így nem tűnik valami vészesnek, de akkor ott komolyan elgondolkodtam nincs-e vmi a vízemben vagy hogy nem bökött-e meg a nap. Ezek után szinte már csak 1 ugrás volt Szigliget .... Csak hogy érzékeltessem, íme egy példa értékü párbeszéd:
"Bazzeg, min'gyá ott vagyunk, emléxek ezekre a fákra!"
[20 méterrel odébb]
"Vazz! Mi a rosseb van, ez még mindíg nem a bícs!"
'Szal hamar odaértünk... A mólóhoz érve annyira pörögtünk, hogy valósággal úgy rogytunk rá az első szembejövő padra, de az legalább közel volt a kikötőhöz, 'szal láthattuk ahogy Nándor kedvenc hajója egyszerre kiköt és elhagyja a kikötőt (szállítva a jenkiket a "pörlhárböri" csatába, igen ilyen magas szellemi szinten álltunk akkor). Miután leget relaxáltunk és túlétük a nádlakó madarak (bioszból max 3-as voltam) szőnyegbombázását, elindultunk a bícsre csobbani egyet, úgyhogy sikerült felfrissülni is. Sötétedésig maradtunk, majd vacsi után elindultunk tábort verni. A sátrat aztán sikerült annak dacára összerakni, hogy nem hoztunk hozzá rögzítő szegeket, és meg kell hogy mon'jam eléggé elképedtem amikor megláttam az ojjektumot, méret ügyileg eléggé alúlmúlta elképzeléseimet. A éjszaka folyamán aztán kiderült hogy az esőt se bírja, úgyhogy aludtunk kemény 3 órát kb, ellenben sikeresen eláztunk, ami matt másnap csöppet pipa is voltam, így első útunk a buszváróhoz vezetett, ahol meggondoltuk magunkat és végülis elindultunk megmászni a Badacsont. Az idő elég szutyok volt amúgy, ezt nem is bántam túlzottan, főleg a Bújdosók lépjőjénél. Legalább nem melegedtem ki annyira. 'Szal bejártuk a Badacsonyt keresztbe-hosszába, megnéztük a főbb kilátóhelyeket (a kilátás egyébként csodás volt és itt [kivételesen] nem ironizálok), illetve a Bazaltkaput (ami számomra kész élet-halál harc volt a kavicsok miatt), meg a szerelmesek szikláját, de ez utóbbit csak meszziről. És itt kezdetét vette újabb kálváriánk, nevezetesen miután lejöttünk a hegyről, kaját akartunk vadászni, és sikeresen elindultunk a másik irányba, így jó két óra múlva értünk le a mólóhoz, ahol sikerült kajáldát találni, ahol elsősorban újgazdag magyarok, és kevésbé "újgazdag" németek tanyáztak, de ez minket egyáltalán nem érdekelt, az "erkölcsi" fölény úgyis nálunk volt. A sikeres tankolás után kicsit csalva (vonattal) vonultunk vissza Tapolcára, ahol Nándor körbekalauzolt "előző" élete főbb színtereinél, majd busszal indultunk haza, amit én kicsit megszívtam, ugyanis csak Ajkán keresztül tudtam csak hazaesni.
Sokan mondják rám hogy eléggé alattomos személy vagyok (és ez bizonyos fokig így is van), viszont megin' sikerült 1 jó raklap rizsát összelapátolnom, 'szal irmányom itt le is zárnám egyelőre (bár lehet hogy nem magamból kéne kiindulni). A folytatással kapcsolatba nem igérhetek semmit, csupán annyit, hogy lesz. Néhány képem is lenne az irományhoz, és amint előkerül az adatkábelem, azokat pótlom is (ha eleget emlegetem, talán elkezd csuklani).
Úgyhogy minden jót mindenkinek!
C-ya in december (?)!
Tudom kissé megkéstem ezzel a bejegyzéssel (ezügyben egyébként elnézést is kérnék minden esetleges olvasómtól), de az utóbbi időbe kissé összesűrűsödtek a dolgok, és nem nagyon volt lehetőségem, hogy hagyjam elmém "virágait" kibontakozni. Mostanába ugyanis eléggé elszaporodtak a "kommunista" szombatok, illetve vasránapok (nem én akartam szombaton latint, illetve arról se tehetek szerintem hogy a szőlőt le kell szedni, hogy bor legyen belőle) és ezen csapnivaló tájm menedzsmentem se segített sokat.
'Szal... vissza '09. augusztusára....
Előző bejegyzésem fonalait valahol ott varrtam el, hogy utoljára léptem ki a Csibgyár ajtaján. Nos...
Ezt következően egy meglehetősen eseménytelen hét következett, semmi különösebb dolgom nem akadt, leszámítva hogy hordozható vinyó miatt annyiszor jártam Veszprém faluban, mint normális esetben egy hónapban (egen, kétszer kb.), de végül is 140 Gigával jobban jártam, igaz azt sem mostanában fogom kihasználni, nemhogy a többi 500-at.
A következő hét már valamivel pörgösebbre sikeredett, Nándorunk ugyanis elhatározta, hogy az elmaradt bringatúra pótlására szervez egy gyalogtúrát Szigligetre némi hegymászással egybekötve. Mivel azonban a brigád eléggé elfoglalt volt, gondoltam én azér' bevállalom a dolgot, igaz a családi nyaralás első napját fel kellett áldoznom, de úgy véltem ekkora áldozat egy haverért még belefér.
Felkészülésemet a kedden, illetve szerdán végetzem a Somlón, és meg kell hogy állapítsam, az tökéletesen megütötte az ELÉGTELEN szintet, legalábbis nem annak volt köszönhető, hogy nem vesztem oda valahol a Badacsony hágóin.
A gyülekező amúgy aug. 13-án a tapolcai pályaudvaron volt, ahonnan fényes napsütés által kísérve elindultunk az "ismeretlenbe"(amit Nándorunk már oda-vissza kb. 28szor megjárt). Első állomásunk a Szent György hegy volt, ahol a hátizsákom pántrögzítési pontja nem bírta a terhelést, így kénytelenek voltunk 1 csomóval megoldani a dolgot, ami egyébként mind a mai napig kitart. Hamarosan el is értük a menedékházat, ahol is Nándorban felhorgadtak a régi emlékek. Megtekintettük a "sárkánylukat", majd ezután következett a hegymászás, úgy döntöttünk nevezetesen, hogy a tízen-huszon-akárhány kilós (akkurátusabbaknak kg tömegű) cumónkkal inkább a lépcsős részen ereszkedünk le a hegytetőről. Itt kicsit elgondolkodtam lábbeliválasztásom helyességéről, bár nem vagyok teljesen biztos hogy egy pár bakancs sokkal jobb lett volna.
Ezt követően megindultunk, és Szigliget felé vettük utunk. Mivel igyekeztünk a relatíve rövidebb úton haladni, ezért rátértünk a Balatoni biciklis túra útvonalára (bővebb infó Nándortól elérhető), aholis életünk egyik legnagyobb WTF momentuma következett be (talán még a Terminators című szuperfilm ezen jelentét is űberelte), nevezetesen a bicajosút mellett pihiztünk (autóút a dzsindzsa mögött jó 30 m-re) amikor elhajtott az orrunk elöttünk 1 kisebb Ford gyártmányú gépjármű... Hát egen ez így nem tűnik valami vészesnek, de akkor ott komolyan elgondolkodtam nincs-e vmi a vízemben vagy hogy nem bökött-e meg a nap. Ezek után szinte már csak 1 ugrás volt Szigliget .... Csak hogy érzékeltessem, íme egy példa értékü párbeszéd:
"Bazzeg, min'gyá ott vagyunk, emléxek ezekre a fákra!"
[20 méterrel odébb]
"Vazz! Mi a rosseb van, ez még mindíg nem a bícs!"
'Szal hamar odaértünk... A mólóhoz érve annyira pörögtünk, hogy valósággal úgy rogytunk rá az első szembejövő padra, de az legalább közel volt a kikötőhöz, 'szal láthattuk ahogy Nándor kedvenc hajója egyszerre kiköt és elhagyja a kikötőt (szállítva a jenkiket a "pörlhárböri" csatába, igen ilyen magas szellemi szinten álltunk akkor). Miután leget relaxáltunk és túlétük a nádlakó madarak (bioszból max 3-as voltam) szőnyegbombázását, elindultunk a bícsre csobbani egyet, úgyhogy sikerült felfrissülni is. Sötétedésig maradtunk, majd vacsi után elindultunk tábort verni. A sátrat aztán sikerült annak dacára összerakni, hogy nem hoztunk hozzá rögzítő szegeket, és meg kell hogy mon'jam eléggé elképedtem amikor megláttam az ojjektumot, méret ügyileg eléggé alúlmúlta elképzeléseimet. A éjszaka folyamán aztán kiderült hogy az esőt se bírja, úgyhogy aludtunk kemény 3 órát kb, ellenben sikeresen eláztunk, ami matt másnap csöppet pipa is voltam, így első útunk a buszváróhoz vezetett, ahol meggondoltuk magunkat és végülis elindultunk megmászni a Badacsont. Az idő elég szutyok volt amúgy, ezt nem is bántam túlzottan, főleg a Bújdosók lépjőjénél. Legalább nem melegedtem ki annyira. 'Szal bejártuk a Badacsonyt keresztbe-hosszába, megnéztük a főbb kilátóhelyeket (a kilátás egyébként csodás volt és itt [kivételesen] nem ironizálok), illetve a Bazaltkaput (ami számomra kész élet-halál harc volt a kavicsok miatt), meg a szerelmesek szikláját, de ez utóbbit csak meszziről. És itt kezdetét vette újabb kálváriánk, nevezetesen miután lejöttünk a hegyről, kaját akartunk vadászni, és sikeresen elindultunk a másik irányba, így jó két óra múlva értünk le a mólóhoz, ahol sikerült kajáldát találni, ahol elsősorban újgazdag magyarok, és kevésbé "újgazdag" németek tanyáztak, de ez minket egyáltalán nem érdekelt, az "erkölcsi" fölény úgyis nálunk volt. A sikeres tankolás után kicsit csalva (vonattal) vonultunk vissza Tapolcára, ahol Nándor körbekalauzolt "előző" élete főbb színtereinél, majd busszal indultunk haza, amit én kicsit megszívtam, ugyanis csak Ajkán keresztül tudtam csak hazaesni.
Sokan mondják rám hogy eléggé alattomos személy vagyok (és ez bizonyos fokig így is van), viszont megin' sikerült 1 jó raklap rizsát összelapátolnom, 'szal irmányom itt le is zárnám egyelőre (bár lehet hogy nem magamból kéne kiindulni). A folytatással kapcsolatba nem igérhetek semmit, csupán annyit, hogy lesz. Néhány képem is lenne az irományhoz, és amint előkerül az adatkábelem, azokat pótlom is (ha eleget emlegetem, talán elkezd csuklani).
Úgyhogy minden jót mindenkinek!
C-ya in december (?)!
2009. szeptember 21., hétfő
Bejegyzés 002 // Summer of '09. (part 1)
No üdvözlök újra mindenkit blogomon!
A közelmúltban (magyarán tegnapelőt) többen is szóvá tették (az egyszerűség kedvéért: József), hogy portámon egyre jobban terjed a "parlagfű". Nos ezzel az információval, mint olyannal én is teljesen tisztában vagyok, de megesik hogy az ember felőrlődik a minőség és a mennyiség már már 1. világháborús kereteket feszegető húsdarálójának harcaiban, és szeretné olvasótáborát valami "nívosabb" (értsd: kevésbé csapnivaló, ill. hejesirásíí hbiaáktól relatíve mentes ) irománnyal megörvendeztetni. Tehát vártam szépen a "múzsa csókjára" ahogy azt illik, ami pediglen a mai nap folyamán sem következett be, de úgy néz ki új egyetememen az írási skilljeimet nem árt pallérozni, és mivel idefennt még mindíg meglehetősen kellemes az idő, gondoltam ("késve bár...") megemlékezem idei nyaramról (ez a mondat azért jó mert így teljesen spontánnak tűnik a dolog, a [szörnyű] valóság viszont az, hogy eme irományomat már hónapok óta tervezgetem [ és ezexerint imádok zárójelezni :P]).
Nos, hogy mitől is olyan nevezetes ez a nyár? Például arról, hogy semmilyen "vassal" nem kerültem közelebbi kapcsolatba, ami így első ránézésre lehangoló, másodikra elszomorító, marmadikra pedíg egész kétségbeejtő, bár lehet hogy a ZMNE terülj-terülj asztalkáját jobban is kihasználhattam volna (hogy mire is gondolok az szerintem innen nagyjából átérezhető). No de kanyarodjunk vissza az eredeti útirányra. Valahogy az idei nyaram kezdetét leginkább június 15. környékére raknám (bár ha rosszmájú akarok lenni, írhatnám hogy az már februárban elkezdődött, de mivel nem vagyo
k az, nem írom). Szóval, lényeg a lényeg épp a szóbeli érettségiről tartottunk haza, és én azon morfondíroztam, vajon mennyit buktam "remek" szereplésemmel, amikor is előkerült a nyári munka kérdése. És mivel voltam olyan hányaveti, hogy nem néztem utána az esetleges lehetőségeknek, ezért maradt a jó "öreg", "bejáratott" Gallus, azon belül is a "csibegyár" (az idézőjeleket is szeretem), azaz a keltető Rijó túloldalán. Mint megtudtam, a cég az elkövetkező héten már számít szolgálatomra, így hétfőn valamivel (reggel) négy elött meg is jelentem a keltető irodája előtt, majd miután Zsoltitol megkaptam a felszerelésem, munkába is álltam a szalag mellett. Ezzel gyakorlatilag kezdetét is vette egy másfél hónapos időszak, melyet gyakorlatilag a meló langyos állóvíze töltött ki, néhol némi jótékony hullámveréssel kisérve. Meglepve tapasztaltam egyébként, hogy annyit nem felejtettem, és az első pár hét után egész jól belejöttem a dolgokba (pl.: szódáshordó cseréje, "burogatás"), meg úgy az egész helynek megvan a maga megfoghatalanul sajátos hangulata ([ezt úgyis olyan kevésszer használlom hogy "pl"] pl.: napkelte a keltető mögött lévő, egykor a devecseri t.sz.-hez tartozó roncstemető felett; az előkeltető sajátos félhomálya; a hadseregnyi csibe látványa; és az a sok-sok feledésbe merült sületlenség amin az ember magában morfondíroz a meló közben).
De térjünk is vissza a "cunamikohoz". Ilyen volt például a bizonyítványosztás Veszprémben, rögtön a munkábaállás hetén (angolbol érettségiztem emelt szinten), és ami leginkább furcsa élmény volt ezzel kapcsolatban, az a bizonyos üresség volt amit éreztem, amikor átvettem a bizonyítványt. Mintha valamivel jobbra számítottam volna (85% aszon'ják egész jó, minden arcozást félretéve), és tény, a nyelvtani részből többet is kihozhattam volna...
Pozitívabb élmény volt a szigligeti kiruccanás még július elején, amikoris megünnepeltük, hogy a két X-em mellé egy vonás is kerül, illetve Nándor tartott némi előadást az (azóta is terv stádiumban lévő) bicajos balatoni túránkról. Igaz, tapolcán beszrzett sörünk hamar túllépte az "üzemi hőfokot" de úgy vélem nem lett volna teljesen fair Hajmival szemben nagyobb kaliberü piálást csapni, az "önkéntes" söfőrködés így is nagyon szép gesztus volt tőle.
Ezt követte a július végén menetrendszerűen érkező veszprémi utcazenei fesztivál, ami szintén egész pofásra sikeredett. A társaság és a hangulat már az odaúton megvolt, rájöttünk ugyanis, hogy a jövő adathordozója a bakelitlemez, és ehhez kéne fejleszetni vmi jó kis bakelitíró eszközt. A későbbiek folyamán kicsit felbomlott a banda, végül mi az Óváros téren kötöttünk ki, ahol összefutottunk József nőjével, Júlcsival, valamint néhány barátnőjével, és be kell valljam reggie-re se tomboltam még azelött. Majd miután lecsengtek a koncertek, bejártuk az Óvárost, hajnalban pedig megjelentunk a p'udvaron. Amit kicsit sajnáltam ezzel az eseménnyel kapcsolatba, az az volt, hogy egykori osztálytársunk, "Zsüdit" nem tudott jelen lenni (igen, ezt direkt azér' írtam le Józsefem hogy megcsillanthasd pszichomókus tudásod).
Szinte még el sem ültek az "úzé" keltette örvények, amikor is szembesültem a ténnyel, hogy munkaidőm hamarosan lejár, és július 31.-én utoljára léptem ki a keltető kapuján (legalábbis ami ezt az évet illeti). Emlékszem amikor csak kezdtem még számoltam a napokat, és ez a bizonyos dátum még valahol a távoli jövő bizonytalanságában lebegett, és ahhoz képest szinte sokkolt a tudat hogy hétfőtöl nem kell 5kor kelnem (reggel of course), és elkezdődik a "vakáció". No jó, nem drámázok, örültem is a dolognak (meg a fizetésnek is, igaz nem 1 hatalmas vagyon, de a semminél több)...
És mivel a bejegyzés kezdett átkozott hosszú lenni (nem gondoltam volna hogy ennyit bírok rizsálni), és mivel az átkozottul hosszú dolgokon az emberek általába bealszanak, önhatalmúlag úgy döntöttem, itt megszakítom a fonalat.
Nem kell megijedni...
Hamarosan folytatom (legalábbis ha a mobilom adatkábele "hamarosan" előkerül).
'Szal folyt. köv., és stay tuned (if you really want to...).
A közelmúltban (magyarán tegnapelőt) többen is szóvá tették (az egyszerűség kedvéért: József), hogy portámon egyre jobban terjed a "parlagfű". Nos ezzel az információval, mint olyannal én is teljesen tisztában vagyok, de megesik hogy az ember felőrlődik a minőség és a mennyiség már már 1. világháborús kereteket feszegető húsdarálójának harcaiban, és szeretné olvasótáborát valami "nívosabb" (értsd: kevésbé csapnivaló, ill. hejesirásíí hbiaáktól relatíve mentes ) irománnyal megörvendeztetni. Tehát vártam szépen a "múzsa csókjára" ahogy azt illik, ami pediglen a mai nap folyamán sem következett be, de úgy néz ki új egyetememen az írási skilljeimet nem árt pallérozni, és mivel idefennt még mindíg meglehetősen kellemes az idő, gondoltam ("késve bár...") megemlékezem idei nyaramról (ez a mondat azért jó mert így teljesen spontánnak tűnik a dolog, a [szörnyű] valóság viszont az, hogy eme irományomat már hónapok óta tervezgetem [ és ezexerint imádok zárójelezni :P]).
Nos, hogy mitől is olyan nevezetes ez a nyár? Például arról, hogy semmilyen "vassal" nem kerültem közelebbi kapcsolatba, ami így első ránézésre lehangoló, másodikra elszomorító, marmadikra pedíg egész kétségbeejtő, bár lehet hogy a ZMNE terülj-terülj asztalkáját jobban is kihasználhattam volna (hogy mire is gondolok az szerintem innen nagyjából átérezhető). No de kanyarodjunk vissza az eredeti útirányra. Valahogy az idei nyaram kezdetét leginkább június 15. környékére raknám (bár ha rosszmájú akarok lenni, írhatnám hogy az már februárban elkezdődött, de mivel nem vagyo
k az, nem írom). Szóval, lényeg a lényeg épp a szóbeli érettségiről tartottunk haza, és én azon morfondíroztam, vajon mennyit buktam "remek" szereplésemmel, amikor is előkerült a nyári munka kérdése. És mivel voltam olyan hányaveti, hogy nem néztem utána az esetleges lehetőségeknek, ezért maradt a jó "öreg", "bejáratott" Gallus, azon belül is a "csibegyár" (az idézőjeleket is szeretem), azaz a keltető Rijó túloldalán. Mint megtudtam, a cég az elkövetkező héten már számít szolgálatomra, így hétfőn valamivel (reggel) négy elött meg is jelentem a keltető irodája előtt, majd miután Zsoltitol megkaptam a felszerelésem, munkába is álltam a szalag mellett. Ezzel gyakorlatilag kezdetét is vette egy másfél hónapos időszak, melyet gyakorlatilag a meló langyos állóvíze töltött ki, néhol némi jótékony hullámveréssel kisérve. Meglepve tapasztaltam egyébként, hogy annyit nem felejtettem, és az első pár hét után egész jól belejöttem a dolgokba (pl.: szódáshordó cseréje, "burogatás"), meg úgy az egész helynek megvan a maga megfoghatalanul sajátos hangulata ([ezt úgyis olyan kevésszer használlom hogy "pl"] pl.: napkelte a keltető mögött lévő, egykor a devecseri t.sz.-hez tartozó roncstemető felett; az előkeltető sajátos félhomálya; a hadseregnyi csibe látványa; és az a sok-sok feledésbe merült sületlenség amin az ember magában morfondíroz a meló közben).De térjünk is vissza a "cunamikohoz". Ilyen volt például a bizonyítványosztás Veszprémben, rögtön a munkábaállás hetén (angolbol érettségiztem emelt szinten), és ami leginkább furcsa élmény volt ezzel kapcsolatban, az a bizonyos üresség volt amit éreztem, amikor átvettem a bizonyítványt. Mintha valamivel jobbra számítottam volna (85% aszon'ják egész jó, minden arcozást félretéve), és tény, a nyelvtani részből többet is kihozhattam volna...
Pozitívabb élmény volt a szigligeti kiruccanás még július elején, amikoris megünnepeltük, hogy a két X-em mellé egy vonás is kerül, illetve Nándor tartott némi előadást az (azóta is terv stádiumban lévő) bicajos balatoni túránkról. Igaz, tapolcán beszrzett sörünk hamar túllépte az "üzemi hőfokot" de úgy vélem nem lett volna teljesen fair Hajmival szemben nagyobb kaliberü piálást csapni, az "önkéntes" söfőrködés így is nagyon szép gesztus volt tőle.
Ezt követte a július végén menetrendszerűen érkező veszprémi utcazenei fesztivál, ami szintén egész pofásra sikeredett. A társaság és a hangulat már az odaúton megvolt, rájöttünk ugyanis, hogy a jövő adathordozója a bakelitlemez, és ehhez kéne fejleszetni vmi jó kis bakelitíró eszközt. A későbbiek folyamán kicsit felbomlott a banda, végül mi az Óváros téren kötöttünk ki, ahol összefutottunk József nőjével, Júlcsival, valamint néhány barátnőjével, és be kell valljam reggie-re se tomboltam még azelött. Majd miután lecsengtek a koncertek, bejártuk az Óvárost, hajnalban pedig megjelentunk a p'udvaron. Amit kicsit sajnáltam ezzel az eseménnyel kapcsolatba, az az volt, hogy egykori osztálytársunk, "Zsüdit" nem tudott jelen lenni (igen, ezt direkt azér' írtam le Józsefem hogy megcsillanthasd pszichomókus tudásod).
Szinte még el sem ültek az "úzé" keltette örvények, amikor is szembesültem a ténnyel, hogy munkaidőm hamarosan lejár, és július 31.-én utoljára léptem ki a keltető kapuján (legalábbis ami ezt az évet illeti). Emlékszem amikor csak kezdtem még számoltam a napokat, és ez a bizonyos dátum még valahol a távoli jövő bizonytalanságában lebegett, és ahhoz képest szinte sokkolt a tudat hogy hétfőtöl nem kell 5kor kelnem (reggel of course), és elkezdődik a "vakáció". No jó, nem drámázok, örültem is a dolognak (meg a fizetésnek is, igaz nem 1 hatalmas vagyon, de a semminél több)...
És mivel a bejegyzés kezdett átkozott hosszú lenni (nem gondoltam volna hogy ennyit bírok rizsálni), és mivel az átkozottul hosszú dolgokon az emberek általába bealszanak, önhatalmúlag úgy döntöttem, itt megszakítom a fonalat.
Nem kell megijedni...
Hamarosan folytatom (legalábbis ha a mobilom adatkábele "hamarosan" előkerül).
'Szal folyt. köv., és stay tuned (if you really want to...).
2009. szeptember 6., vasárnap
Bejegyzés 001 // A new beginning...
A tárgyfelvételen innen, de a beíratkozáson túl, a beköltözésből megmaradt erőimet a felköltözésre gyűjtögetve, a hazautat végigvezetve és a GPS terrorját túlélve úgy döntöttem, megkezdem elmém "magjait szétszórni" eme blogon keresztül...
Röviden,
Üdvözölök minden látogatót frissen létrejött blogomon!
Igen, mind a négyet.... No jó tegyük fel hogy (kivételesen) lelkesedek és félreteszem Murphyzmusom; szóval üdvözlöm mind az ötöt. Ez lesz az a hely ahova (remélhetőleg jó darabig) leírom néhány (mélyebben szántó, vagy legalábbis szántani próbáló) gondolataim, véleményeim, esetleges agy(el)menéseim termékét, illetve hogy NEM CSINÁLTAM SEMMIT 7 teljes napon keresztül (mint azt megtudtam, erre hatalmas nagy igények vannak manapság).
Néhány szót a dizájnról (vagy hogy ne legyek ennyire vidéki "design-ról"); nos az erősen béta jellegű, a dolog kinézetén még van még csiszolnom bőven, legalábbis szvsz; remélem sikerül valami "életképeset" összerakni. Jelenleg kicsit olyan a dolog mint egy készülő épület, itt-ott még csupaszul lógnak a vezetékek, hiányzik a járólap, stb., de az ember tudja hogy hamarosan megoldódnak ezek a problémák.
Nos, kb. ennyit szántam bevezetőnek, ha valami még esetleg eszembe jutna, azt utólag gonosz módon úgyis belecsempészem (már ha tudom); illetve szeretnék köszönetet mondani Józsefnek a "technical support"-ért (valamint hogy nem hagyta elfelednem eme "feladatom"), és Nándornak pedig a "nyomásgyakorlásért", hogy kismilliószor megígértette velem a dolgot.
Remélhetőleg a jövő héten még jelentkezem, addíg is üdv mindenkinek!
Röviden,
Üdvözölök minden látogatót frissen létrejött blogomon!
Igen, mind a négyet.... No jó tegyük fel hogy (kivételesen) lelkesedek és félreteszem Murphyzmusom; szóval üdvözlöm mind az ötöt. Ez lesz az a hely ahova (remélhetőleg jó darabig) leírom néhány (mélyebben szántó, vagy legalábbis szántani próbáló) gondolataim, véleményeim, esetleges agy(el)menéseim termékét, illetve hogy NEM CSINÁLTAM SEMMIT 7 teljes napon keresztül (mint azt megtudtam, erre hatalmas nagy igények vannak manapság).
Néhány szót a dizájnról (vagy hogy ne legyek ennyire vidéki "design-ról"); nos az erősen béta jellegű, a dolog kinézetén még van még csiszolnom bőven, legalábbis szvsz; remélem sikerül valami "életképeset" összerakni. Jelenleg kicsit olyan a dolog mint egy készülő épület, itt-ott még csupaszul lógnak a vezetékek, hiányzik a járólap, stb., de az ember tudja hogy hamarosan megoldódnak ezek a problémák.
Nos, kb. ennyit szántam bevezetőnek, ha valami még esetleg eszembe jutna, azt utólag gonosz módon úgyis belecsempészem (már ha tudom); illetve szeretnék köszönetet mondani Józsefnek a "technical support"-ért (valamint hogy nem hagyta elfelednem eme "feladatom"), és Nándornak pedig a "nyomásgyakorlásért", hogy kismilliószor megígértette velem a dolgot.
Remélhetőleg a jövő héten még jelentkezem, addíg is üdv mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)