2010. március 14., vasárnap

Bejegyzés 007 // Breaking the long break

Üdvözlök újra mindenkit blogomon!
(Többe között magamat is...)
Az előző bejegyzésemben valami olyasmit említettem még anno, hogy nagy terveim vannak....
Nos, amikor "monitorra vetettem" azokat a szavak, a "terv" szó alatt nem feltétlen a "szünet" szó szerepelt, de ez van. Be kell valljam őszintén, miután ama bizonyos gondolathalmazom a kukában végezte, kicsit meg is felejtkeztem írási kötelezettségemről, ezt próbálom jelen pillanatban pótolni, illetőleg kedveskedtem egy linklistával (a "tecsöv", illetve az ismerősök blogjai azért nem kerültek bele, mert azokat "alapból" rendszeresen csekkolom :) ), csak hogy mégjobban átjöjjön a Petya-féle ""életstílus""(???).
(És hogy mi volt az a nagy ötletem? Nos, azt sohasem tudjátok meg! MUHAHAHAHA... vagy legalábbis addig, amíg meg nem kérditek).
Szóval ha már egyszer itt vagyok, itt lenne az ideje nagyjából összefoglalni, mi a hóhér történt velem az utóbbi időben (már amire még emlékszem).
Nos, megpróbálva folytatni az előző bejegyzést, én is ugyanúgy átestem a tárgyfelvétel gyönyörein, mint bárki más, és sikeresen összeállítottam az évezred órarendjét. A dolog külön pikantériája, hogy kb. negyed kilenc óta fenn voltam neptunon (tárgyfelvétel kilenckor kezdődött) Adrián kolléga jóvoltából, és kb. fél tízig sikeresen fel is vettem egy (azaz 1) tárgyat, a magyar néprajz képében, ráadásul otthonról partizánkodtam, tehát még a netre se tudom kenni a dolgot. Mondanom sem kell, teljesen más megvilágításba helyeződött a dolog, amikor Bíró Mária tanárnő elmagyarázta nekünk, hogy Neptunusznak (=Neptun, csak máshol :P) bizonyos fokig lételeme a káosz.
És most néhány szót a jelenlegi tárgyaimról. Gondolom az értelemszerű, hogy az ókor után a (kora)középkor jön, illetve Magyarország Árpád-kori történelme, illetve "régensként" megmaradt az előző korszakból a Római birodalom története. Nos, aki valaha tanult történelmet, az gondolom nagyjából tudja miről van szó, nem is akarok rájuk több szót pazarolni. Az egyedüli érdekesség pusztán annyi, hogy párhuzamosan tanuljuk az egymást követő (maj' hogy nem egymásra épülő) korokat, de hát ez van, a kb 5 éves anyagra most van három.
Aztán ami egyértelmű lehet még, az a magyar néprajz, gondolom nem nagyon kell boncolgatnom, hogy a magyar népszokásokkal, illetve azok kutatásának történetével foglalkozik.
Ami már kevésbé lehet egyértelmű, az a levéltár, itt ugyanis a különböző levéltárak történetével foglalkozunk, illetve okleveleket boncolgatunk; valamint felvettem az úgynevetett agrárium nevezetű tárgyat, ami gyakorlatilag a hazai bortörténettel foglalkozik, illetve hát továbbra is van latinom, ami továbbra is a "szeressük" kategória.
Ezen felül sikeresen szakosodtam is.... Igen, a szívem győzött az értelem helyett, felvettem a hadtörit (bár ha alapból az eszemre hallgatok, lehet ott se hagyom Győrt). Az itt lévő tárgyakban is elsősorban az ókori hadtörténelemmel foglalkozunk, és aminek külön örültem, nem csak a csatákat fogjuk vizsgálni, hanem a témakörben szerepel a harcosok felszerelése is (sisakok, vértek, fegyverek....nyami). A múlt heti római hadtöri meg különösen jó volt, ugyanis a hadtörténeti múzeumból érkezett egy úriember, akivel Hannibal csatáit vettük végig, és őszintén szólva előadást még nem élveztem ennyire (talán az előző félévben tartott Irános konferencián Kun Miklós előadása volt még, ami ennyire magával ragadott), és a cannaei csata pedig azt hiszem örök kedvencem lett. Erről az ütközetről annyit kell tudni, hogy Hannibal hadai Kr. e. 216-ban itt ütköztek meg a Paulus és Varro consul által vezetett római csapatokkal. Az ütközet érdekessége, hogy Róma azelőtt soha ilyen hatalmas sereget nem fegyverzett fel, kb. 8 légió, azaz kb. 80000 ember (+ ehhez jött még 6000 lovas, Hannibal feltehetőleg 14000 lovassal, és kb. 50000 gyalogossal vonult fel). No de látom, hogy sokan ásítoznak már, úgyhogy a lényegre térek, a 80000 római katonából 60000 nem éli túl a csatát, Hannibal ugyanis egész egyszerűen bekeríti a rómaiakat. A maradék 20000 is csupán annak köszönheti életét, hogy karthagoi harcosok kezdenek kifáradni, ezért Hannibal utat nyit nekik a menekülésre. Nos, felmerül a kérdés, miért vagyok annyira odáig ezért az ütközetért (nem, nem feltétlen azért, mert meghalt egy csomó ember...). Aki játszott már ellenem bármilyen RTS-t (József?), annak gondolom rémlik, hogy nem feltétlen próbálok frontálisan támadni, inkább megpróbálok valahol a szárnyakon "osonkodni", legalábbis én így vagyok vele...:p (az Empire Earth itt nem ér, ott max. akkor lehet oldalbakapni a másikat, ha lemegyek a "térképről"). Hja, 'szal valamiér' nagyon tettszenek az ilyen oldalbatámadós, bekerítős manőverek.
A hadtörire irányuló érdeklődésemre további példa, hogy amikor kb. két hete Róma szemináriumon meglátogattuk a Nemzeti Múzeum ókortörténeti kiállítását, első dolgunk volt Dicső kollegával, hogy megpróbáljuk belőni az ott lévő sisakok típusát, a kiállított római katona fegyverzetét, illetőleg, hogy megvizsgáljuk a kiállított bronzkori kardok markolatának rögzítési módját.
Néhány szót 'Pestről. Nos, tovább épül a négyes metró, és akárhogy nézem, ott is kitört a tavasz. Ennek ugyan az előnyei, ez kétségtelen, de valahogy kicsit hiányzik még a tél és itt nem a minuszokra gondolok elsősorban. Valahogy ennek a télnek volt valami jóleső sterilitása. Nem érződtek annyira a szagok, nem volt akkora por, és még ha a tömeg nem is volt kisebb a villamoson, a nagykabát mégiscsak biztosított valamiféle "magánszférát" az embernek; illetőleg lehet, hogy csak szimplán sokáig tartott ez az évszak, én meg túlságosan is hozzászoktam.
Ezenfelül az elmúlt hónapban lakótársammal, Márkkal, elkezdtünk konditerembe járni, testépítés céljából. Még mielőtt a győri brigád megkérdőjelezi ennek teljes igazságtartalmát közlöm, hogy még korántsem vagyok kész, sőt! Mondhatni még az alapkő letétele sem történt meg...
Komolyabbra fordítva a szót, komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy újabb hónapig eljárjak, ha kell egyedül is. Valahogy jól esett az a napi másfél óra mozgás (már amikor eljutottunk odáig), és legalább annyi előnye volt, hogy elalvás előtt nem forgolódtam órákon át.
De ha már szóba került, ma sikeresen eljutottam Győr városába, és bár csak pár órát tartózkodtam az egykori "bajtársakkal", azér' jól esett. Bár próbáltak maradásra bírni, meg kell hogy mondjam, nem sok kedvem volt a partyzáshoz; sorry srácok, ez van, kómás voltam és a felhős idő is eléggé "elnyomott". Igaz egy sörözés még belefért volna a dologba, csakhát az utolsó busz is meglehetősen korán indul. No ,de ne aggódjatok fiatalok, akárhogy nézem minimum két évünk van még (nem mintha hinnék benne), ezenfelül simán megvan a harci kedvem a maradék úzó, "arcszesz", illetve pipadohány "semlegesítésére". Nem tudom a helyiek órarendjét, de esetleg egy lazább héten, csütörtökön megoldható lenne a dolog, bár ez még nagyon a jövő zenéje (és bár csütörtökön csak agráriumom van, azt viszont nem szivesen hagynám ki).
Nos kb. ennyi, ami jelenleg eszembe jut ezen a relatíve késői órán, végszónak pedig annyit, hogy ismét van egy Nagy Tervem (dan- Dan- DANNN), bár annak a megvalósításához pusztán a lustaságomat kéne legyűrnőm, semmi mást (bár végülis... mihez nem?) 'szal ismét halvány lilám nincs, mikor fogok újra jelentkezni...
Remélhetőleg még ebben az évben.
No üdv mindenkinek!


1 megjegyzés:

  1. 1. A sok suni egy meleg villamoson nem feltétlen rossz a magánszféránkra nézve.

    2. Szívesen olvastam volna a csatáról, a a cannaei csatában a kárthágóiak tökéletesen alkalmazták a bekerítést. Muhaha rohadt rómaiak :) (bár őket nem tudom miért nem szeretem, olyan cukik a légiójaik :P)

    3. Igazán maradhattál volna Győrőtt, legalább jól bebaszcsizol :) Meg úgyis érted kiáltott a nép :P Szóval szégyeld el magad :P De mivel leítad be fogom hajtani az ígéreted.

    4. Jelentkezhetnél gyakrabban :P mert a 007 már mindenre feljogsít :P

    5. Nem akarod ezt a kéket leváltani vmi Petyásabb disignre? Tudodom nem a ruha teszi a blogot, de azért ez mégiscsak PETYA BLOG :D

    VálaszTörlés