Üdv mindenkinek!
Ismét jelentkezem, hogy megosszam Veletek életem nagy történéseit. Egy ideje már "értek" bennem a gondolatok, úgyhogy gondoltam most itt az ideje, írok pár sort (amúgy is gyakrabb frissítést ígértem).
Legutóbbi "jelentésem" után nem sokkal meg is kezdődött számomra az "éles" vizsgaidőszak, ami annyit akar jelenteni, hogy eljöttek a vizsgák.... Pontosan, mind a négy, amit sikerült két kemény hétbe összesűrítenem, szóval ebből a szempontból egyáltalán nem panaszkodhatok, igaz a vizsgáim végeredményévél csöppet elégedetlen vagyok, ugyanakkor fölösleges rajtuk vinnyogni. Lettek amilyenek lettek, jön a következő félév, lehet javítani (hö hö hhö... naivitás).
Ez alatt a néhány hét alatt sikerült (végre) meglátogatnom a Budapesti rokonságot is, bár ennek nem feltétlenül a tananyag "csekélysége" adott alapot; inkább az tény, hogy ez a látogatás lassan egy éve tervezve volt. Elég meglepő volt, hogy az oldalági "ősök" nem is laknak annyira távol, cserébe viszont alig akartak elengedni, pedig majdnem fél napot náluk voltam, valamint elláttak három hétre való élelemmel. No igen, rég látott rokonság...
A vizsgáim végeztével volt még egy nagy utam, hugomnak kellett adott típusú festéket kerítenem, így a szombati napom jó formán arra ment rá, hogy a 'Pesti művészellátokat látogattam sorba, amik viszont relatíve szétszórtan helyezkednek el a térképen, így az egész beillett egy csodás kis városnézésnek. A nyugati közelében is akadt célom, így láthattam, hogy a West Balkán még mindig égtek a gyertyák, illetve utam elvitt a Mamutba is (nem, nem az állatba) ahol találtam bowling pályát, egy tök jó, figurás pipákat árusító boltot, viszont normális kajáldát legalább nem (délhez közeledett az idő, ez volt ez a kérdés annyira drámai... és egyébként is, ki az a "jótékony", aki egy festékes-rajzos cuccost a mozi előterébe rak???). És miután onnan kiestem, és legalább negyed órát vártam a villamosra, rájöttem, hogy a Moszkva-tér egy jólirányzott köpésnyire van... (a közelmúltban volt, hír, hogy ott kisiklott egy 18-as villamos, ami számomra azért volt mókás, mert ha a moszkva fele visz utam, azzal szoktam közlekedni; még mielőtt valaki elkezdené, tudom, hogy Petya vagyok, de NEM én siklattam ki...).
Miután ezeken a kalandokon túlestem, sikeresen haza is vonultam, és elkezdődött a jelenlegi hét ami meglehetősen lazán telt, kivéve a csütörtöki napot. Ekkor keresztapámmal és unokatesómmal, Palival, a Somlón voltam és ha ironikus akarnék lenni azt írnám, hogy esztétikai értékeimnek megfelelő anyagot juttattam a földbe, de mivel nem vagyok az, maradjuk az egyszerű szervestápanyag visszapótlásnál. Szóval igen, aki nem próbálta milyen fagyott, majd sáros talajon telerakott talicskát taszigálni, annak nem is mondom milyen; házi feladat mindenki próbálja meg elképzelni... Ja, és lejtőt is illik belekalkulálni!
Annyiból jó meló viszont, hogy az ember legalább jó levegőn van, illetve elgondolkodhat (két meghalás között) életének bizonyos kérdéseiről (pl. "Mi a rossebet keresek itt?????"), illetve ismételten tudatosodott bennem, mennyire nem vagyok formában (újévi fogadalom: ugyanezt a punnyadt életvitelt fogom folytatni... így talán kezdek valamit magammal). A legnagyobb pozitívuma viszont az volt, hogy elfogytak a kupacok, és vége volt és mehettem haza.... Vicces volt, majdnem az összes rólam kiálló alkatrész le akart esni, ezért cserébe pénteken békén voltam hagyva, így ismét "repülőnapot" tartottam (bár az inkább csak délelőtt volt), aminek hatására gyakorlatilag kifolyt a szemem, úgyhogy teljes volt a "zombifíling". Délután hugicámért mentünk Pápára, és megtekintettük évfolyamának kiállítását. Ha sikerült volna valahol festéket szereznem, még azt is mondhatnám, megérte bejárni egész Pestet, nagyon jól sikerültek szerintem a képei (legalábbis a többinél egyáltalán nem voltak rosszabbak). És mivel Józsefem sikeresen megfázott (jobbulást amúgy!) így az este azt folytattam, amit délelőtt elkezdtem, Ajkázás helyett..
Mostanában végeztem még John Keegan, A csata arca című könyvével. Nem gondoltam volna, hogy valaha is el fogok olvasni egyetlen egy darab ajánlott olvasmányt, de ez esetben úgy néz ki megérte kivételt tenni. A műben három csata (Agincourt, Waterloo és Somme) kerül elemzésre; első sorban az ott harcoló katonák szemszögéből mutatja be az eseményeket, és azok bekövetkezésének emberi okait ecseteli. Őszintén tudom ajánlani mindenkinek, akiket a hadtöri, vagy a csaták egy árnyalatnyival jobban érdekelnek, mint egy rakásnyi évszám, fegyver, stb. kombinációja. Szóval, tényleg nagyon bejött a könyv, bár a végén volt néhány gondolat, amin fennakadt a szemem (modern harceszközök "embertelenségére" vonatkozólag, bár az adott nézőpontból tényleg nem tűnt akkora marhaságnak).
És ami még jobb, hogy legalább fél hónapja lejárhatott a könyv, úgyhogy alig várom, hogy megtudjam, mennyit perkálhatok a szabóervinnek (utána viszont jöhet Machiavelli...mwahahahahaaa).
No ennyi jut eszembe ezen késői órán, minden jót, legyetek jók/rosszak!
Ja, igen... Hogy miért is szívhezszóló ez az egész?
Nos...
MÉGIS HONNAN A FRANCBÓL TUDJAM???!!!
Üdv:
Petya
2011. január 29., szombat
2011. január 1., szombat
Bejegyzés 010 // Vodka, Tochka, Peresztrojka
Üdv mindenkinek!
Az utóbbi időben eléggé hallgattam magamról, főleg azért, mert október közepétől elég sok dolgom volt, másrészt rájöttem, ez a blog így nem fog működni, ezért úgy gondoltam új "doktrínát" hozok létre blogolási célra. Ennek az új metódusnak az lenne a lényege, hogy rövidebb bejegyzéseket faragok, viszont sűrűbben. Az, hogy miért halogattam ezt ilyen sokáig, egyszerű okai vannak. Egyrészt lusta vagyok, másrészt, az új év első napja tűnt a legmegfelelőbbnek a megújuláshoz, már ha még ezen a napon sikerül a bejegyzést véghezvinnem.
További (feltételezem csöppet sem feltűnő) újítás a blogom külsője. Remélem a kedves "olvasóközönségnek" legalább annyira tettszik mint nekem, bár kisebb módosításokat lehet hogy végzek a közeljövőben. Hogy miért pont ilyenre alkottam, annak egyszerű oka van, ahogy Kiss Ádám mondott egykoron "innen üzenem ..., tél van!", ami abból a szempontból igaz is, hogy itt Pesten (illetve Budán) még mindig minden havas, nem csak hideg van (dupla öröm, nem elég hogy megfagysz, bónuszba korcsolyázhatsz is a járdán...).
No egyelőre ennyit a tervekről, pár mondatban megemlékeznék a nemrég búcsúztatott évtől is. A 2010-es év kezdetét is Győrött ünnepeltük, ahogy sok másikét is, és őszintén szólva, az eddigi győri szilveszterek között ez volt talán a legélvezetesebb évkezdés számomra, még annak ellenére is, hogy az úzóval sikeresen elcsaptam a gyomromat... Ez van, nem voltam pia ügyileg sohasem a toppon.
Ezt követte második félévem a 'Károlin, ami főleg azért volt fontos, mert felvettem első hadtöris tárgyaimat. A félév vége, ahogy lenni szokott, sűrűre sikeredett, néhány UV-t is sikerült összeszednem.
És jött a nyár. Kivételesen nem vállaltam munkát, a devecseri csibegyár ugyanis némi tuningoláson ment keresztül, "idegen" helyre meg nem volt kedvem menni (kezdem megérezni a dugipénz hiányát...:P). Mai nap folyamán olvastam József irományát a tavalyi évről, amiben megemlíti az összejövetelek hiányát. No igen, ebben is soványra sikeredett az a nyár, a korábbi években többször találkoztunk, de ez van, sajnos igen messzire kerültünk egymástól. Volt még pár emlékezetes eseménye a nyárnak ezekről viszont relatíve részletesen beszámoltam már, nem kívánok róla többet írni.
És eljött az ősz, vele a második év első féléve. Az órarendem elég érdekesen alakult, a latint sikerült ugyanis péntek reggel nyolcra felvennem, így a rendszerint csütörtökönként megrendezésre kerülő Károlis bulik számomra teljesen kimaradtak. Cserébe viszont sikerült a félév végére a latinnal végeznem (jöhet az orosz...talán). Ennek ellenére igen eseménydús volt a félév.
Igen negatív dologként ott van például az októberi iszapkatasztrófa, ami (egyelőre) nem érintett komolyabban minket szerencsére.
Ami viszont nagyon pozitív volt számomra az a kétszeri látogatása a hadtöris brigádnak a Hadtörténeti Múzeumba. Ez azért volt érdekes, mert nem a kiállításokon mentünk végig, hanem egy külön teremben tartott nekünk előadást Jammrich Viktor, az intézet egyik munkatársa, melyeken testközelből is szemügyre vehettünk jó néhányat az ott tartott "vasakból". Nem igazán vonzódom a szúró-vágó fegyverekhez, de valamiért hihetetlenül felemelő érzés volt kézbe venni egy szablyát, rámarkolni a markolatra, végigsimítani a pengén, az élen, kitapogatni a fokélt; a tűzfegyveres témájú előadás jelentőségét pedig feltételezem nem kell ecsetelnem. Főleg, hogy "szárazon" elsüthettünk egy XVIII. századi kovás karabélyt is. Nem is értem miért volt mindenkinek fülig érő vigyor az arcán....:)
Pár mondatban megemlíteném még a Hidán tanárúr által szervezett csömöri "túránkat" is, ahol a konnyülovas harcmodorról láttunk bemutatót, és a bátrabbak kipróbálhatták, milyen az amikor az ember kezében lévő pajzsra szablyával rácsap a mellette elvágtató lovas.
Ezek után ismét sikerült ellátogatnom Győrbe, ahol Józseffel és Nándorral Jägerbombáztunk egyet. Egész meglepő volt, hogy van egy ötletem, ami működik :P.
A félév utolsó óráját (művészettörit) pedig a Szépművészeti Múzeumban töltöttük, ahol a bécsi szecesszió kezdeteiről szóló kiállítást tekintettük meg (szintén jó volt, bár Gustav Klimttől több képet vártam).
Bár tudom, hogy nincs okom panaszkodni, de hozzátenném, hogy meló is volt dögivel ebben a félévben. Főleg októbertől, ha nem a latin miatt, akkor valamilyen beadandó miatt virrasztottam egy rahedlit, vagy nem értem rá dolgokra, vagy fáradt voltam, ezért szorult ennyire drasztikusan háttérbe a blog.
Pár gondolat szilveszterről. Rendhagyó módon itt Budapesten búcsúztattam az óévet, elég szűk keretek között. Eredetileg úgy volt, foglalunk asztalt egy pub-szerűségben, de mivel ezt sokan visszavonták, egyik haveromnál Bercinél ünnepeltem. Bár csak ketten voltunk és nem jött össze a tervezett LAN, azért jól éreztük magunkat és végeredményében ez számít, ugyanakkor bízok benne, a vizsgaidőszak végén sikerül majd néhány virtuális "összecsapást" tető alá hoznunk.
Szóval, röviden ennyi lenne első 2011-es irományom, próbálom az ígéreteimet tartani, a legközelebbi bejegyzésemig minden jót, és sikerekben gazdag, boldog új évet mindenkinek!
Üdv:
Petya
Az utóbbi időben eléggé hallgattam magamról, főleg azért, mert október közepétől elég sok dolgom volt, másrészt rájöttem, ez a blog így nem fog működni, ezért úgy gondoltam új "doktrínát" hozok létre blogolási célra. Ennek az új metódusnak az lenne a lényege, hogy rövidebb bejegyzéseket faragok, viszont sűrűbben. Az, hogy miért halogattam ezt ilyen sokáig, egyszerű okai vannak. Egyrészt lusta vagyok, másrészt, az új év első napja tűnt a legmegfelelőbbnek a megújuláshoz, már ha még ezen a napon sikerül a bejegyzést véghezvinnem.
További (feltételezem csöppet sem feltűnő) újítás a blogom külsője. Remélem a kedves "olvasóközönségnek" legalább annyira tettszik mint nekem, bár kisebb módosításokat lehet hogy végzek a közeljövőben. Hogy miért pont ilyenre alkottam, annak egyszerű oka van, ahogy Kiss Ádám mondott egykoron "innen üzenem ..., tél van!", ami abból a szempontból igaz is, hogy itt Pesten (illetve Budán) még mindig minden havas, nem csak hideg van (dupla öröm, nem elég hogy megfagysz, bónuszba korcsolyázhatsz is a járdán...).
No egyelőre ennyit a tervekről, pár mondatban megemlékeznék a nemrég búcsúztatott évtől is. A 2010-es év kezdetét is Győrött ünnepeltük, ahogy sok másikét is, és őszintén szólva, az eddigi győri szilveszterek között ez volt talán a legélvezetesebb évkezdés számomra, még annak ellenére is, hogy az úzóval sikeresen elcsaptam a gyomromat... Ez van, nem voltam pia ügyileg sohasem a toppon.
Ezt követte második félévem a 'Károlin, ami főleg azért volt fontos, mert felvettem első hadtöris tárgyaimat. A félév vége, ahogy lenni szokott, sűrűre sikeredett, néhány UV-t is sikerült összeszednem.
És jött a nyár. Kivételesen nem vállaltam munkát, a devecseri csibegyár ugyanis némi tuningoláson ment keresztül, "idegen" helyre meg nem volt kedvem menni (kezdem megérezni a dugipénz hiányát...:P). Mai nap folyamán olvastam József irományát a tavalyi évről, amiben megemlíti az összejövetelek hiányát. No igen, ebben is soványra sikeredett az a nyár, a korábbi években többször találkoztunk, de ez van, sajnos igen messzire kerültünk egymástól. Volt még pár emlékezetes eseménye a nyárnak ezekről viszont relatíve részletesen beszámoltam már, nem kívánok róla többet írni.
És eljött az ősz, vele a második év első féléve. Az órarendem elég érdekesen alakult, a latint sikerült ugyanis péntek reggel nyolcra felvennem, így a rendszerint csütörtökönként megrendezésre kerülő Károlis bulik számomra teljesen kimaradtak. Cserébe viszont sikerült a félév végére a latinnal végeznem (jöhet az orosz...talán). Ennek ellenére igen eseménydús volt a félév.
Igen negatív dologként ott van például az októberi iszapkatasztrófa, ami (egyelőre) nem érintett komolyabban minket szerencsére.
Ami viszont nagyon pozitív volt számomra az a kétszeri látogatása a hadtöris brigádnak a Hadtörténeti Múzeumba. Ez azért volt érdekes, mert nem a kiállításokon mentünk végig, hanem egy külön teremben tartott nekünk előadást Jammrich Viktor, az intézet egyik munkatársa, melyeken testközelből is szemügyre vehettünk jó néhányat az ott tartott "vasakból". Nem igazán vonzódom a szúró-vágó fegyverekhez, de valamiért hihetetlenül felemelő érzés volt kézbe venni egy szablyát, rámarkolni a markolatra, végigsimítani a pengén, az élen, kitapogatni a fokélt; a tűzfegyveres témájú előadás jelentőségét pedig feltételezem nem kell ecsetelnem. Főleg, hogy "szárazon" elsüthettünk egy XVIII. századi kovás karabélyt is. Nem is értem miért volt mindenkinek fülig érő vigyor az arcán....:)
Pár mondatban megemlíteném még a Hidán tanárúr által szervezett csömöri "túránkat" is, ahol a konnyülovas harcmodorról láttunk bemutatót, és a bátrabbak kipróbálhatták, milyen az amikor az ember kezében lévő pajzsra szablyával rácsap a mellette elvágtató lovas.
Ezek után ismét sikerült ellátogatnom Győrbe, ahol Józseffel és Nándorral Jägerbombáztunk egyet. Egész meglepő volt, hogy van egy ötletem, ami működik :P.
A félév utolsó óráját (művészettörit) pedig a Szépművészeti Múzeumban töltöttük, ahol a bécsi szecesszió kezdeteiről szóló kiállítást tekintettük meg (szintén jó volt, bár Gustav Klimttől több képet vártam).
Bár tudom, hogy nincs okom panaszkodni, de hozzátenném, hogy meló is volt dögivel ebben a félévben. Főleg októbertől, ha nem a latin miatt, akkor valamilyen beadandó miatt virrasztottam egy rahedlit, vagy nem értem rá dolgokra, vagy fáradt voltam, ezért szorult ennyire drasztikusan háttérbe a blog.
Pár gondolat szilveszterről. Rendhagyó módon itt Budapesten búcsúztattam az óévet, elég szűk keretek között. Eredetileg úgy volt, foglalunk asztalt egy pub-szerűségben, de mivel ezt sokan visszavonták, egyik haveromnál Bercinél ünnepeltem. Bár csak ketten voltunk és nem jött össze a tervezett LAN, azért jól éreztük magunkat és végeredményében ez számít, ugyanakkor bízok benne, a vizsgaidőszak végén sikerül majd néhány virtuális "összecsapást" tető alá hoznunk.
Szóval, röviden ennyi lenne első 2011-es irományom, próbálom az ígéreteimet tartani, a legközelebbi bejegyzésemig minden jót, és sikerekben gazdag, boldog új évet mindenkinek!
Üdv:
Petya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)