2009. október 10., szombat

Bejegyzés 003 // Summer of '09 part 2

Ismét üdv mindenkinek!
Tudom kissé megkéstem ezzel a bejegyzéssel (ezügyben egyébként elnézést is kérnék minden esetleges olvasómtól), de az utóbbi időbe kissé összesűrűsödtek a dolgok, és nem nagyon volt lehetőségem, hogy hagyjam elmém "virágait" kibontakozni. Mostanába ugyanis eléggé elszaporodtak a "kommunista" szombatok, illetve vasránapok (nem én akartam szombaton latint, illetve arról se tehetek szerintem hogy a szőlőt le kell szedni, hogy bor legyen belőle) és ezen csapnivaló tájm menedzsmentem se segített sokat.

'Szal... vissza '09. augusztusára....
Előző bejegyzésem fonalait valahol ott varrtam el, hogy utoljára léptem ki a Csibgyár ajtaján. Nos...
Ezt következően egy meglehetősen eseménytelen hét következett, semmi különösebb dolgom nem akadt, leszámítva hogy hordozható vinyó miatt annyiszor jártam Veszprém faluban, mint normális esetben egy hónapban (egen, kétszer kb.), de végül is 140 Gigával jobban jártam, igaz azt sem mostanában fogom kihasználni, nemhogy a többi 500-at.
A következő hét már valamivel pörgösebbre sikeredett, Nándorunk ugyanis elhatározta, hogy az elmaradt bringatúra pótlására szervez egy gyalogtúrát Szigligetre némi hegymászással egybekötve. Mivel azonban a brigád eléggé elfoglalt volt, gondoltam én azér' bevállalom a dolgot, igaz a családi nyaralás első napját fel kellett áldoznom, de úgy véltem ekkora áldozat egy haverért még belefér.
Felkészülésemet a kedden, illetve szerdán végetzem a Somlón, és meg kell hogy állapítsam, az tökéletesen megütötte az ELÉGTELEN szintet, legalábbis nem annak volt köszönhető, hogy nem vesztem oda valahol a Badacsony hágóin.
A gyülekező amúgy aug. 13-án a tapolcai pályaudvaron volt, ahonnan fényes napsütés által kísérve elindultunk az "ismeretlenbe"(amit Nándorunk már oda-vissza kb. 28szor megjárt). Első állomásunk a Szent György hegy volt, ahol a hátizsákom pántrögzítési pontja nem bírta a terhelést, így kénytelenek voltunk 1 csomóval megoldani a dolgot, ami egyébként mind a mai napig kitart. Hamarosan el is értük a menedékházat, ahol is Nándorban felhorgadtak a régi emlékek. Megtekintettük a "sárkánylukat", majd ezután következett a hegymászás, úgy döntöttünk nevezetesen, hogy a tízen-huszon-akárhány kilós (akkurátusabbaknak kg tömegű) cumónkkal inkább a lépcsős részen ereszkedünk le a hegytetőről. Itt kicsit elgondolkodtam lábbeliválasztásom helyességéről, bár nem vagyok teljesen biztos hogy egy pár bakancs sokkal jobb lett volna.
Ezt követően megindultunk, és Szigliget felé vettük utunk. Mivel igyekeztünk a relatíve rövidebb úton haladni, ezért rátértünk a Balatoni biciklis túra útvonalára (bővebb infó Nándortól elérhető), aholis életünk egyik legnagyobb WTF momentuma következett be (talán még a Terminators című szuperfilm ezen jelentét is űberelte), nevezetesen a bicajosút mellett pihiztünk (autóút a dzsindzsa mögött jó 30 m-re) amikor elhajtott az orrunk elöttünk 1 kisebb Ford gyártmányú gépjármű... Hát egen ez így nem tűnik valami vészesnek, de akkor ott komolyan elgondolkodtam nincs-e vmi a vízemben vagy hogy nem bökött-e meg a nap. Ezek után szinte már csak 1 ugrás volt Szigliget .... Csak hogy érzékeltessem, íme egy példa értékü párbeszéd:
"Bazzeg, min'gyá ott vagyunk, emléxek ezekre a fákra!"
[20 méterrel odébb]
"Vazz! Mi a rosseb van, ez még mindíg nem a bícs!"
'Szal hamar odaértünk... A mólóhoz érve annyira pörögtünk, hogy valósággal úgy rogytunk rá az első szembejövő padra, de az legalább közel volt a kikötőhöz, 'szal láthattuk ahogy Nándor kedvenc hajója egyszerre kiköt és elhagyja a kikötőt (szállítva a jenkiket a "pörlhárböri" csatába, igen ilyen magas szellemi szinten álltunk akkor). Miután leget relaxáltunk és túlétük a nádlakó madarak (bioszból max 3-as voltam) szőnyegbombázását, elindultunk a bícsre csobbani egyet, úgyhogy sikerült felfrissülni is. Sötétedésig maradtunk, majd vacsi után elindultunk tábort verni. A sátrat aztán sikerült annak dacára összerakni, hogy nem hoztunk hozzá rögzítő szegeket, és meg kell hogy mon'jam eléggé elképedtem amikor megláttam az ojjektumot, méret ügyileg eléggé alúlmúlta elképzeléseimet. A éjszaka folyamán aztán kiderült hogy az esőt se bírja, úgyhogy aludtunk kemény 3 órát kb, ellenben sikeresen eláztunk, ami matt másnap csöppet pipa is voltam, így első útunk a buszváróhoz vezetett, ahol meggondoltuk magunkat és végülis elindultunk megmászni a Badacsont. Az idő elég szutyok volt amúgy, ezt nem is bántam túlzottan, főleg a Bújdosók lépjőjénél. Legalább nem melegedtem ki annyira. 'Szal bejártuk a Badacsonyt keresztbe-hosszába, megnéztük a főbb kilátóhelyeket (a kilátás egyébként csodás volt és itt [kivételesen] nem ironizálok), illetve a Bazaltkaput (ami számomra kész élet-halál harc volt a kavicsok miatt), meg a szerelmesek szikláját, de ez utóbbit csak meszziről. És itt kezdetét vette újabb kálváriánk, nevezetesen miután lejöttünk a hegyről, kaját akartunk vadászni, és sikeresen elindultunk a másik irányba, így jó két óra múlva értünk le a mólóhoz, ahol sikerült kajáldát találni, ahol elsősorban újgazdag magyarok, és kevésbé "újgazdag" németek tanyáztak, de ez minket egyáltalán nem érdekelt, az "erkölcsi" fölény úgyis nálunk volt. A sikeres tankolás után kicsit csalva (vonattal) vonultunk vissza Tapolcára, ahol Nándor körbekalauzolt "előző" élete főbb színtereinél, majd busszal indultunk haza, amit én kicsit megszívtam, ugyanis csak Ajkán keresztül tudtam csak hazaesni.
Sokan mondják rám hogy eléggé alattomos személy vagyok (és ez bizonyos fokig így is van), viszont megin' sikerült 1 jó raklap rizsát összelapátolnom, 'szal irmányom itt le is zárnám egyelőre (bár lehet hogy nem magamból kéne kiindulni). A folytatással kapcsolatba nem igérhetek semmit, csupán annyit, hogy lesz. Néhány képem is lenne az irományhoz, és amint előkerül az adatkábelem, azokat pótlom is (ha eleget emlegetem, talán elkezd csuklani).
Úgyhogy minden jót mindenkinek!
C-ya in december (?)!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése