2009. november 28., szombat

Bejegyzés 005 // Situation report

2009.11.29
2302
Ezeket a sorokat teljes sötétségből írom. Fényt gyújtani ostobaság lenne jelen esteben, és ki tudja lesz-e esélyem máskor ezt megírni... Ember, ha tudom, hogy az előző néhány hét nyugalma pusztán vihar elötti csend volt; bár számíthattam volna rá, mostanában semmi sem történik ok nélkül, de ezen már nincs értelme agyalni... A katlan kész, és innen egyedül kell kitörnöm. . .
Node ugorjunk a lényegre:
Az elmúlt pár hét fontosabb eseményeit szeretném ide felvésni, mielött elragad a vizsgaidőszak, és az azt megelőző áradat. Bár a blog elindításakor nem terveztem heti eseményeim elemzését, az elmúlt időszak eléggé cselekményben gazdaknak tűnt, így gondoltam kivételt teszek.
Ha jól emlékszem kb. 3 hete sikerült bejegyzést produkálnom (hogy mennire értékelhető, az kérdéses ugyan), és innen is venném fel az események folyamát.
A történtek fonalát valamikor november 8. körül venném fel, amikor még így konkrétan nem történt semmi különös, a MÁV Start jóvoltából megérkeztem a koleszba. A szokásos semmittevés közepette valamelyikünk felvetette olyan 2000 környékén egy esetleges pókerparty lehetőségét, és mivel Bandi rendelkezett az ehhez szükséges "eszközkészlettel" neki is láttunk. Eleddíg semmi különös nincs a történtekben ugyebár; a dolog ott kezd igazán éedekes lenni, hogy a meccset önkényes módon éjjfél magasságában szakítottam meg, nevezetesen a másnapi kelés 0530-ra lett időzítve. Most pedíg felmerül a kérdés, mi a bánatér' kelteém én olyan korán... Nos az Őstörink meglehetősen rendhagyóra sikeredett, nevezetesen Gödöllőn (?) volt megtartva, az ottani városi múzeumban. Ahhoz pedíg hog oda eljussak, el kellett caplatnom egészen az Örsvezér teréig, ami nem 3 perc. Végül sikerült időben odaérnem, és ismerősökkel is sikerült ütköznöm. Végül aztán 0749 környékén "elragadott minket a HÉV". Megérkezésünket követően relatíve hamar megtaláltuk a helyi múzeumot, ahol ha jól emlékszem polinéziáról volt egy kiállítás (tudom, gyanúsan kevés a tényanyag eddigi írásomban, de hiába, én is csak ember vagyok, az én emlékeim is kopnak). Ismét felmerül a kérdés, mi a túróst kerestünk mi ott. Nos az óra az ott feltűntetett eszközökre volt kihegyezve, a jelenlegi természeti népek eszköztára ugyanis mutat némi hasonlóságot a neolitikum és a paleolitikum (kőkorszak) emberével. Az "óra" után páran tovább maradtunk, váltottunk pár szót tanárnővel a világ dolgairól, illetve az egyetem lehetőségeiről. És amit mondott elég jól mélyítette a hadtöri specializáció Vs. angol minor dilemmámat. Nevezetesen ő azt mondta nekünk, foglalkozzunk azzal, ami igazán érdekel minket. Igaz lehet, nem az lesz a könnyebb, kényelmesebb út, de az viszont nem tekinthető életnek, ha az ember azzal kínlódik ami egyáltalán nem érdekli. Ezt követően elindultunk vissza az állomásra, és bár jó 15 perccel a HÉV érkezése előtt odaértünk, mégis sikerült lekésnünk a járgányt...(hja, simán forgathatna valaki 1 filmet "A HÉV túl messze van címmel"). De legalább jól elvoltunk az állomáson, illetve rájöttünk, hogy ott ahol a köd miatt nincs semmi, de emberek szállnak le, mégiscsak van valami...
A keddi nap meglehetősen fontos volt számomra, nevezetesen aznap töltötte be Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 90. életévét! Ezen kívül órák helyett az MTA-ban volt program. Nevezetesen a "reformáció és medialitás" című konferencián (gyakorlatilag egy előadássorozat volt) vettünk részt mint hallgatóság. Bár a téma elég távol állt tőlem, legalább elmondhatom magamról, hogy jártam a Magyar Tudományos Akadémia épületében, ahol egyébként nagyon kényelmes fotelok vannak. A srácokkal gondoltuk is, hogy egyet kicsempészünk, azonban a lustaság nagy úr, feladtuk eme tervünket. Később Adrián felvetette, mér' nem viszünk magunkkal egy oszlopot ha már annyi van. Legalább elmondhattunk volna magunkról, hogy egyetemünk oszlopos tagjai vagyunk. . .
Szerdán szintén nem a suliban, hanem a Kossuth klubban volt néhány előadás. Hogy az konkrétan milyen célt szolgál, nem tudom, minden esetre bizonyára az is konferenciáknak, előadásoknak adhat otthont (míly logikus...). Az itteni előadások valamivel érdekesebbnek tűntek, főleg a amelyik a török háborúk röplapjait boncolgatta.
A csütörtöki nap is szép volt, főleg hogy voltak órák. A nap folyamán semmi különös nem történt, az esti program volt inkább érdekes, nevezetesen aznap volt a gólyabál. Az esemény 2000 körül kezdődött, ahova szerintem viszonylag pontosan meg is érkeztem kb. 2200-2230 között. Hiába no, hosszú volt az út, főleg ha beleszámoljuk azt a tényt is h 2000-kor még a fogdokinál csücsültem. A helyszín amúgy a híres (és italárairól hírhedt) B-seven volt. A hely amúgy relatíve jó volt, csak ne lett volna minden olyan drága, és ne lett volna olyan kevés mindenből (vagy szimplán a sznobságomat is otthon kellett volna hagyni, és sört inni). Ezt leszámítva, relatív jól elvoltam, ismét tomboltam az Animal cannibals-re (mint azt voltam kedves leírni, a gólyatáborban is felléptek). Kb. 0230 fele hagytam el a helyet, és kb. 0400-ra meg is érkeztem a koleszba, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kifejtsem, mér' nem járok sehova. És az egyik legfőbb ok, hogy a délutnából 2 órám rámegy pusztán arra, hogy kibogozzam, hogy jutok oda, és melyik éjjszakai járattal jutok haza. És bár készültem a hazaútra, a Gellért térnél így is várhattam bő egy bő órát, mivel az előző busz az orrom elött ment el, illetve ott jöttem rá, hogy az Astoriánál is átszállhattam volna, bár őszintén szólva jól jött az a kis séta, amíg a 'Kálvinról átcaplattam a 'Gellértre. Mindezek ellenére sikerült viszonylag korán felkelnem, valami miatt 0730-nál nem tudtam tovább aludni. Viszont a vonatot simán elértem.
A második hét kevésbé volt pörgős, de azért volt néhány jelentősebb esemény. Szerdán ugyanis a HÖK tartott szakestet a koleszban. Erre mi gondoltuk fel is készülünk emberesen, Bandi pálinkáját fel is áldoztuk erre a célra, mint késöbb kiderült feleslegesen, rájöttem ugyanis, hogy a szakest fogalma itt és Győrött teljesen mást takar, de amíg erre nem jöttük rá, legalább jól elvoltunk.
Ami miatt még érdekes a hét, az a csütörtöki töriföldrajz doga volt csütörtök reggel, és mivel a szerdát mint általába, most is csütörtök követte, kénytelen voltam némileg másnaposan dogát írni. A végeredmény végülis nem is lett rossz, sőt, kifejezetten jó, ennek ellenére kissé hajmeresztő volt a papír felett ülni... gyakorlatilag alig münködő aggyal...
A pénteki napom kivételesen nem idahaza kezdődött, hanem a koleszban. Nevezetesen a BTK épületében IKránnal kapcsolatban volt 1 konferencia, amire úgy döntöttem elnézek, és itt azért éreztem, bizonyos fokig révbe értem, ugyanis Győrből (a toborzást leszámítva) nem nagyon volt olyan program, amire csak úgy önszántamból bementem volna. Érkezésemkor kicsit megijedtem, ugyanis mindenütt öltönyös, nyakkendős úriemberek sürgölődtek (külügyisek is voltak) én meg berontottam farmerba, igaz ing volt rajtam, így annyira talán nem lógtam ki. A "konferencia" amúgy két nagy blokkra volt osztva, az elején elsősorban Irán történetével foglakoztak, különösen a '70-es évektől kezdődően. Ami különösen érdekelt, az Kun Miklós előadása volt, ami Sztálin Iránnal kapcsolatos terveit elemzgette. A második blokk pedig a jelenre koncentrált, az Iránnal kapcsolatos diplomáciai lehetőségeket, illetve annak katonai erejét elemezte; és meg kell hogy mondjam, az utóbbi előadásből a "vizuális szemléltetőeszközöket" kicsit hiányoltam (ott ugyanis az Irán rendelkezésére álló "eszözkészletröl" volt szó). Az utolsó előadást kihagytam, pedig az is finomnak tűnt, a terrorizmus elleni háború térségre vonatkozó hatásaról szólt, de hiába, a vonatokon azóta sem terem bástya, nekem meg nem volt kedvem szombaton hazamenni. A vonaton egyébként találkoztam szaktársammal, Adéllal, aki 'Fehérvárig utazott, így a szokásos punnyadás helyett dumáltam egy jót az úton. Megbeszéltük melyik a vizsgaidőszakkal kapcsolatos dolgokat, melyik tanárnál mi a teendő, illetve hogy miért nem utállom a fogorvoskat...
Ez a hét meg meglehetősen soványka volt. Rájöttem hogy totál el vagyok havazva, de legalább nem vagyok egyedül. Csütörtökön Danival lenéztünk a "giccses" pincebuliba, ami... hát-hát... olyan volt amilyen. Nincs mese tél van, hideg van, és valahogy sehogyse jött át a fíling. Ismerősből is eléggé kevés volt, bár hozzá kell tegyem elég hamar eltávoztunk a "tetthelyről".
Nos kb. így áll a front odafennt, eljött a zúzdás időszak nálunk is. Úgyhogy egyelőre zárom soraimat, maj' jel'kezek ha kedvem tartja; minden jót mindenkinek!

1 megjegyzés:

  1. Nah csak így tovább, tanulmányozd a 900-as buszokat. És igen, a B7 nem olcsó hely :)

    VálaszTörlés