Bejegyzés 011 // Valami szívhezszóló...(???)

Üdv mindenkinek!

Ismét jelentkezem, hogy megosszam Veletek életem nagy történéseit. Egy ideje már "értek" bennem a gondolatok, úgyhogy gondoltam most itt az ideje, írok pár sort (amúgy is gyakrabb frissítést ígértem).
Legutóbbi "jelentésem" után nem sokkal meg is kezdődött számomra az "éles" vizsgaidőszak, ami annyit akar jelenteni, hogy eljöttek a vizsgák.... Pontosan, mind a négy, amit sikerült két kemény hétbe összesűrítenem, szóval ebből a szempontból egyáltalán nem panaszkodhatok, igaz a vizsgáim végeredményévél csöppet elégedetlen vagyok, ugyanakkor fölösleges rajtuk vinnyogni. Lettek amilyenek lettek, jön a következő félév, lehet javítani (hö hö hhö... naivitás).
Ez alatt a néhány hét alatt sikerült (végre) meglátogatnom a Budapesti rokonságot is, bár ennek nem feltétlenül a tananyag "csekélysége" adott alapot; inkább az tény, hogy ez a látogatás lassan egy éve tervezve volt. Elég meglepő volt, hogy az oldalági "ősök" nem is laknak annyira távol, cserébe viszont alig akartak elengedni, pedig majdnem fél napot náluk voltam, valamint elláttak három hétre való élelemmel. No igen, rég látott rokonság...
A vizsgáim végeztével volt még egy nagy utam, hugomnak kellett adott típusú festéket kerítenem, így a szombati napom jó formán arra ment rá, hogy a 'Pesti művészellátokat látogattam sorba, amik viszont relatíve szétszórtan helyezkednek el a térképen, így az egész beillett egy csodás kis városnézésnek. A nyugati közelében is akadt célom, így láthattam, hogy a West Balkán még mindig égtek a gyertyák, illetve utam elvitt a Mamutba is (nem, nem az állatba) ahol találtam bowling pályát, egy tök jó, figurás pipákat árusító boltot, viszont normális kajáldát legalább nem (délhez közeledett az idő, ez volt ez a kérdés annyira drámai... és egyébként is, ki az a "jótékony", aki egy festékes-rajzos cuccost a mozi előterébe rak???). És miután onnan kiestem, és legalább negyed órát vártam a villamosra, rájöttem, hogy a Moszkva-tér egy jólirányzott köpésnyire van... (a közelmúltban volt, hír, hogy ott kisiklott egy 18-as villamos, ami számomra azért volt mókás, mert ha a moszkva fele visz utam, azzal szoktam közlekedni; még mielőtt valaki elkezdené, tudom, hogy Petya vagyok, de NEM én siklattam ki...).

Miután ezeken a kalandokon túlestem, sikeresen haza is vonultam, és elkezdődött a jelenlegi hét ami meglehetősen lazán telt, kivéve a csütörtöki napot. Ekkor keresztapámmal és unokatesómmal, Palival, a Somlón voltam és ha ironikus akarnék lenni azt írnám, hogy esztétikai értékeimnek megfelelő anyagot juttattam a földbe, de mivel nem vagyok az, maradjuk az egyszerű szervestápanyag visszapótlásnál. Szóval igen, aki nem próbálta milyen fagyott, majd sáros talajon telerakott talicskát taszigálni, annak nem is mondom milyen; házi feladat mindenki próbálja meg elképzelni... Ja, és lejtőt is illik belekalkulálni!
Annyiból jó meló viszont, hogy az ember legalább jó levegőn van, illetve elgondolkodhat (két meghalás között) életének bizonyos kérdéseiről (pl. "Mi a rossebet keresek itt?????"), illetve ismételten tudatosodott bennem, mennyire nem vagyok formában (újévi fogadalom: ugyanezt a punnyadt életvitelt fogom folytatni... így talán kezdek valamit magammal). A legnagyobb pozitívuma viszont az volt, hogy elfogytak a kupacok, és vége volt és mehettem haza.... Vicces volt, majdnem az összes rólam kiálló alkatrész le akart esni, ezért cserébe pénteken békén voltam hagyva, így ismét "repülőnapot" tartottam (bár az inkább csak délelőtt volt), aminek hatására gyakorlatilag kifolyt a szemem, úgyhogy teljes volt a "zombifíling". Délután hugicámért mentünk Pápára, és megtekintettük évfolyamának kiállítását. Ha sikerült volna valahol festéket szereznem, még azt is mondhatnám, megérte bejárni egész Pestet, nagyon jól sikerültek szerintem a képei (legalábbis a többinél egyáltalán nem voltak rosszabbak). És mivel Józsefem sikeresen megfázott (jobbulást amúgy!) így az este azt folytattam, amit délelőtt elkezdtem, Ajkázás helyett..

Mostanában végeztem még John Keegan, A csata arca című könyvével. Nem gondoltam volna, hogy valaha is el fogok olvasni egyetlen egy darab ajánlott olvasmányt, de ez esetben úgy néz ki megérte kivételt tenni. A műben három csata (Agincourt, Waterloo és Somme) kerül elemzésre; első sorban az ott harcoló katonák szemszögéből mutatja be az eseményeket, és azok bekövetkezésének emberi okait ecseteli. Őszintén tudom ajánlani mindenkinek, akiket a hadtöri, vagy a csaták egy árnyalatnyival jobban érdekelnek, mint egy rakásnyi évszám, fegyver, stb. kombinációja. Szóval, tényleg nagyon bejött a könyv, bár a végén volt néhány gondolat, amin fennakadt a szemem (modern harceszközök "embertelenségére" vonatkozólag, bár az adott nézőpontból tényleg nem tűnt akkora marhaságnak).
És ami még jobb, hogy legalább fél hónapja lejárhatott a könyv, úgyhogy alig várom, hogy megtudjam, mennyit perkálhatok a szabóervinnek (utána viszont jöhet Machiavelli...mwahahahahaaa).

No ennyi jut eszembe ezen késői órán, minden jót, legyetek jók/rosszak!
Ja, igen... Hogy miért is szívhezszóló ez az egész?

Nos...

MÉGIS HONNAN A FRANCBÓL TUDJAM???!!!

Üdv:
Petya